Elmentem, vettem egy seprűt...

...hogy jól kitakarítsak mert azt hallottam most éljük a takarítás világnapjait..

Aztán álltam és néztem körbe.

Nem találtam hazugság-pókhálót, sem bújkálás-porcicát de még megcsalás vagy önámítás szöszmöszt sem. Ezek azok a zavaró szennyeződések amit az ÉN portámon takarítani kellene.

Persze van itt is olyan ami más szemébe kosznak számít..például az ablakomon lévő vélmény-réteg. Soha le nem takarítanám. Persze néha átcsap személyeskedésbe, gyarló ember vagyok, előfordul.

Vagy itt van az elfogadás, bútoron ülő finom porrétege. Miért is törölném le? Miért kellene mindent elfogadnom? Naa, ne már! Nem vagyok hajlandó elfogadni pl a hazugságot, a képmutatást és még sok mindent.

Tudom léteznek itt tökéletes porták, kicsit hihetetlen számomra de legyen, elhiszem.

..úgy hogy fogtam kettétörtem a seprűm és átvágtam a szomszédhoz...aztán vígan fütyörészve bementem a mások által talán söprögetésre szoruló de az ÉN szemembe boldog, színlelésmentes portámra.