2016. 10. 15. 04:01 | Megjelent: 1028x
Hajnal. Nagyon.
Nem tudok aludni. Tágra nyílt szemekkel bamba bámulás.Ma végre pakolok, rakodok, indulok.
Még el sem kezdődött de már nem akarom, hogy vége legyen.
Pár nap együtt. Te meg én. Senki más. A külvilág is kizárva.
Szerelemtől kótyagos szívem már most dübörög.
Lelkem és testem cipelem hozzád, sok dolgod lesz velük.
Alig várom, hogy "megbasszuk egymás lelkét". Hozzá való segédeszközök: dünnyögés, simogatás, bujózás, összekeveredett testrészekkel való alvás, nevetés, beszélgetés, beszélgetés, beszélgetés...
Vágytól kótyagos testem minden egyes érző és idegszála, faragót a sarokba hajítva, kihegyezve várja érintésed.
Több mint egy hete nem volt bennem a farkad. Ha tehetném ott lennt ,összeforrva, tantrikus ringásba tartanálak magamba napokig.
Nem, most kivételesen nem is vágyom semmi bédéesem - re...
...csak rakd újra egésszé ezt a hiányodtól szétesett szeretethalmazt aki most én vagyok, csomagolj ki és a szanaszét guruló , a sohavégetnemérőbeszélő, kislányosan infantilis, kiéhezett nőstényördög énemet, húzd magadra, hogy bennem legyél erősen, keményen, elérve a szívem csücskének rojtosra várakoztatott szegletét is...
Hozzászólások (0)