2016. 09. 12. 15:39 | Megjelent: 1032x
Nekem szinte mindegyik sokat jelentett és jelent. Mégis elérkezett az ideje mikor egy titkos fiókba kerülnek. Nem, nem kukába hiszen az én gyermekeim. Nincs itt a helyük, aktualitásukat vesztették. Meg nem válnék semmi pénzért tőlük, hozzám tartoznak, az emlékeim.
A blogjaim.
Sokan, sokféleképpen vélekednek a blogolásról. Sokan csak "ideszarnak" valamit, sokan a lelküket teszik bele.....mégis van aki azt gondolja, firkantott megint egy nagy semmit.
Napok óta mentegetem őket, másolom, raktározom. (nagyon sok volt hajaj :P ) . Mosolyogtató, elgondolkodtató volt újraolvasni őket. Megélt szerelmek, fájdalom, düh, fantasztikus "játékok".
Kellett. Kellett ez a hely ahol kicsit értő közönség elé vihettem a bennem kavargó dolgokat. Már ha érdekelt valakit egyáltalán . :)
Most már nem "én" vagyok, hanem "mi". A mi élményeink hagytam csak meg és a vele kapcsolatos gondolataim, valamint azokat amibe kifejtem álláspontom olyan dolgokról ami soha nem fog változni pl. monogámia vagy a submissivítás fogalma számomra...
Eddig volt két naplóm...
...egy amit aznap kezdtem mikor megtudtam beteg vagyok egészen a gyógyulásomig (azt hiszem soha nem nyitom ki többet, de akkor kellett)
..egy amibe sok sok hónapja a mindennapjaim kerülnek, a gondolataim, a mindennapok élményei...
....és most lesz egy cd naplóm ahová a pixi virtuális lapjairól másolom a gondolataim. Ami szintén én vagyok de mégsem tárhatom az én világom elé..mert nem akarom.
A legfontosabb, hogy most van aki ismeri mind a hármat, látni nem látta soha együtt őket de ismeri a tartalmukat, hisz megoszthatom vele, ő az én nagy "igazibőrkötésű" naplóm. Köszönöm, hogy vagy és köszönöm, hogy nap mint nap "teleírhatom" magammal az oldalaidat. :)
Hozzászólások (0)