Monológ erről, arról... neked...vagy neked..vagy tán neked..

Mindig elcsodálkoztam azon mikor párok órák hosszát itt lógnak a pixin. Nem értettem, hogy mi viszi rá őket...a bdsm-ről lehet beszélgetni? Hiszen ott a párod akivel meg is éled, kivel mással lehetne a legőszintébben beszélni a vágyaidról? Barátok? Itt??? Ugyan....ha valaki itt igazán a barátod lesz az megadja más elérhetőségét is és ott tudtok kommunikálni.

Rengeteget blogoltam régen sokak örömére és még többek bánatára.
Most azt érzem nincs szükségem erre a fórumra. Írni írok továbbra is de már nem akarom itt megosztani. Nem, mivel annyira teljes és kerek lett az életem, hogy csak a boldogságot tudom kiírni magamból...az meg ugyebár itt megvetendő.
Írok, mert szeretem, szeretik és élvezem.
Írok neki, magamnak és más közegnek ahol velem együtt örülnek az örömömnek.

Nincs szükségem most és remélem többé már nem is lesz, a pixi világára. ( igen, tudom, búcsúztam már..akkor bánatosan, megkeseredve...ez most más ). Sokat köszönhetek ennek az oldalnak. Megismertem egy két őszinte, kedves embert, tanultam az emberek határtalan gyűlöletéből, kicsinyességéből. Sok embert megbántottam akarva vagy akaratlanul, sokan próbáltak bántani, szerencsére felesleges volt az időpocsékolásuk. Volt sok vitám, van akivel rendeztük sorainkat van akit ma is szemközt köpnék...ha ismerném. Köszönhetek pár szép megélt bdsm élményt az oldalnak és jó pár csalódást.

...és a legnagyobb kincset ..a páromat...

Elvesztette varázsát a hely hisz megtaláltam azt akit kerestem. Mert én ezért jöttem ide, hogy párt, kapcsolatot találjak, akinek szintén hasonló az érdeklődése a szexualitásban mint nekem. Bátran kijelenthetem, sikerült. Így negyven évesen, majd két évtized házassággal a hátam mögött, egy legyőzött halálos betegséggel, hatalmas újrakezdéssel egyedül, keresve néha tévúton járva...végre megtaláltam a helyem. Mellette.

Sokan emlegetik azt a bizonyos mércét. Néha lejjebb adtam, csalódtam, megbántottak. Most a képzeletbeli lista minden pontja pipa. Mert volt lista, bizony, hazudik aki azt állítja nincs egy bizonyos szintű mércéje. Egy dologba tévedtem hatalmasat. A domináns "kategória" tagjai közül vártam a "hercegem" és máshonnan jött. Mert bizony még vannak hercegek, ne adjátok fel. Végeláthatatlan hosszú út vezetett idáig, sokszor pofára estem egy egy homokbuckán, beleestem egy két gödörbe....de érdemes volt tovább haladnom az úton.

Téma sokszor a párkapcsolaton belüli bdsm. Ez is működik, máshogy..de teljes élvezetet adva. Nem kell napi 24 órába nyűszítenem és fejet hajtanom..mégis a legcsodálatosabb submissív élményeim élem meg.

Még mindig nem használom helyesen a -ba-be-ban-ben ragokat és még mindig leszarom ki mit gondol erről. Még most is szembemegyek azzal aki bánt és nem hagyom magam. Még mindig kiállok a véleményem mellett.....ez így is marad míg világ a világom. :)

....a világ legjobb dolga szeretni és szeretve lenni....Te aki még esetleg keresed a párod...párt, nem kalandot (természetesen azt is lehet ;) )....ne hallgass az évek óta itt tanyázó megmondó emberekre,kik csípőből osztják az észt a megkeseredett, csalódott kárörvendőkre, ....nincs igazuk...megtalálod!

Maradok továbbra is tisztelettel..... az oldalon :)...néha majd megírom egy egy szaftosabb élményem, hadd botránkozzon a jó nép, ki elszörnyed egy egy bdsm kalandon (itt?!?) és, hogy fricskát mutassak a vérsuboknak és vérdomoknak .

Ausztriába az idő jó, nincs kolbászból a kerítés, a mellettem lakó még mindig a szomszédom és kibaszottul jól érzem magam a bőrömbe. :)

"Viszlát és kösz a halakat! - mondták a delfinek, és elhagyták a Földet."