Boldogan..szerződés, Dom, Uram nélkül, megtartva a személyiségem

Az itt létem célja egy társ keresése volt akivel a "normális" szex mellett megélhetem a D/s játékokat.
Jókat mosolyogtam mikor vadidegen emberek megállapították subságom milyenségét, ismeretlenek, szóbeszédek alapján
minősítették a külsőm és próbálták görcsösen meghatározni a belső tulajdonságaim.
Rengeteg rosszindulattal találkoztam és kevés de annál értékesebb már már baráti kapcsolatra tettem szert itt a pixien.
Soha nem akartam szolga lenni, soha az életbe nem írnák alá szerződéseket, soha nem vágytam arra, hogy egy férfi irányítsa minden téren az életem. Soha nem akartam egy olyan kapcsolatba élni, ahol alá vagyok rendelve a férfinak.
Nem, mert egyrészt már nem azt a világot éljük, másrészt az élet eddig rákényszerített arra, hogy határozott nőként irányítsam a saját kis életemet...hisz különben felfalt volna a "világ" nevű szörnyeteg.
Egyedül, (sokan nem is tudják mit jelent ez a szó) nincs szülő, nincs testvér, nincsenek rokonok, a legjobb barát több száz kilométerre. Hogy is élhettem volna így a mindennapjaim úgy, hogy várom aki helyettem éli az életem...
Most sem várom. Most is határozott nő vagyok, amit a párom imád. Mert azt hiszem most már kijelenthetem, hogy megtaláltam..
talán...reméljük...szeretnénk...neki én vagyok a tökéletes sub, ha olyat játszunk, az egyenrangú szerető ha olyan kedvünk van, a perverzitás határait nem ismerő ribanc ha úgy akarjuk, a minden helyzetben a humort megtaláló partner, a komoly beszélgetéseket
folytató társ, a továbbra is "önellátó" nő a mindennapokban.
Volt szexpartner, volt dom, volt kaland. Most mindez együtt kikerekedett egésszé, megízesítve szerelemmel, párkapcsolattal.
Mert nem adtam fel, nem hagytam, hogy alkalmi játszótárssá silányítsanak, nem elégedtem meg olyan férfival aki a nőket nem tisztelve bújik a domság álcája alá, aki mindennapi frusztrációját, kisebbrendűségét próbálja egy ilyen kapcsolatba kompenzálni.
Viszont nem is toltam olyan magasra a "lécet", hogy kergessem a dúsgazdag, kaviárt lélegző, tökéletes izomzatú, aranybogyókat kakiló, latinul álmodó Adoniszt.

Van akiknek ez kell. Nekem nem, de ettől még tartom magam olyannak , sőt olyanabbnak :) Mert én, én vagyok. Megbékélve saját magammal és a világgal.

Látom, bizony lehet bajusz alatt mosolyogni...vajon meddig tart? Nem tudom. Ha holnap vége, akkor is kaptam annyi szeretetet, annyi együtt tartalmasan eltöltött időt, annyi felejthetetlen játékot (és természetesen adtam is) ez alatt a rövid egy hónap alatt amiért már megérte azon a bizonyos napon, megtennem az első lépést és fagyizni hívni...:)

Ui: Sajnos meg kell jegyeznem, mert ezt itt egy ilyen "világ" : a blogjaim nagyrészt miatta íródnak, mert imádja ha írok, nagyrészt azért mert szeretek írni, szeretem nyilvánosan megosztani az írásaim. Nagyrészt leszarom azokat akik csak a keserű, panaszkodó blogokra rejszolnak, nedvesedik a puncijuk ezeken élveznek lihegve.
Nagyrészt pedig tudom, hogy vannak páran akik velem együtt mosolyogva olvassák.