A tükörben látott sziget

Félve nézek a tükörbe. Vajon kit találok?
Annyit adtam önmagamból, oly sokat, félek egy fél én tekint csak vissza rám.
Még becsukott szemem mögött látom, hogy az üresen maradt helyeket kitöltötte mindaz amit tőled kaptam.
A még friss emlékek száguldanak bennem. A testem minden pontja érzékeny az együtt töltött hétvége után.
A érzékeim kifacsarva, kimerülve omlanak bennem élvezettől mámoros kupaccá.
A lelkem feltöltődve, dalolva repked kergült pillangó módjára.
Már nem tartok a tükörben látott képtől.

Pilar hajója kikötött.
Kiléptem a partra. Megtettem az első lépéseket a te szigeteden.
Az idő majd eldönti, hogy együtt fedezzük-e fel, csinálunk- e a lakatlan partvidékből
trópusi, buja paradicsomot, egyre beljebb haladva fellobbantjuk-e az összes kihunyt vulkán kráterét,
varázsolunk-e a kopár sziget csúcsra, égig érő szemkápráztató szivárványt.