Tudjátok, hogy van egy igazi világ...?

Egy hétig nem léptem a pixi pályára.
Nehéz volt eleinte megállni, szinte mint egy függőség. Tavaly belépve, itt ragadtam. Vonzott, taszított, adott, elvett, rombolt, tanított.
Kíváncsi voltam mi történt, kitől kaptam agylágyító üzenetet megint, kinek a hazug rózsaszín nyálas képzelete folyik megint végig a monitoron, ki távozott drámák között, ki teszi nap mint nap nevetségessé magát, kik azok akik itt élik valóban az életüket, ami nagyon magányos és szomorú lehet, ki az aki a túltengő rosszindulatát itt vezeti le nicknév mögé bújva nap mint nap. Természetesen ők mind mind tökéletesek.

Aztán nem bírtam..."kintről" belestem a blogokba...

Végképp bizonyossá vált , hogy csökkentenem kell a pixi tartózkodást a "saját nyugalmam" érdekében, ha lenne kezelőorvosom és felkeresném ő is ezt tanácsolná. :)
Ez az oldal olyan mint egy energiavámpír...elszívja a maradék életkedved.

És! De! Viszont! :)

Mennyi minden történt ebbe az egy hétbe. Apróságok, de folyamatosan csak töltöttek, töltöttek pozitívan. Hiába is sorolnám, sokaknak ez nem érték...mit tudnak a "fűbenheverős felhőnézős könyolvasós" délutánokról? A barátokkal nemzeti színbe öltözős boldogan szurkolós városon végigvonulós éneklős estékről? (főleg itt "idegenbe") A szabadságos utazós tervezős estékről? Meglepetések, könnyek, sok sok írás, utazás, szél, nevetés, alkotás...
Miért vagyok még itt? Magam sem tudom....de egy biztos! Nem keresek. Itt nem. Ez nem az én világom. (nem a bdsm miatt..hajajj...azt nem engedem el :) ) Az itt lévő emberek tartalmi minősége miatt felejtős a dolog....bár van egy két kivétel. Ritka kincs. Akik miatt örülök, hogy ide tévedtem. Már miattuk megérte. Azt hiszem többek közt miattuk maradok...meg hát ugye soha nem lehet tudni....de mostantól nem napi szinten itt "lélegezve".

Nem önámításként írtam amit írtam, hogy milyen jó most nekem..különben is, mindenki az gondol amit akar..nincs, még most sincs társam akit , tévesen, itt kerestem. Ez tény.
Mert nem, nem kell csak azért, hogy legyen valaki, a léc marad. Ott magasan, ahová raktam.
Lehet,hogy soha senki nem ugorja át...lehet. Akkor így lesz kerek az életem.

Puszi nektek online emberek innen kintről, a világból.


....tudjátok mennyivel jobb itt?