Álszentek fröcsögése

Újból elértem egy határhoz. Lecsupaszítottam minden információt, ami számomra ismeretes a világgal kapcsolatban és aktívan nem értem, hogy mások miért nem tesznek így. Pedig a válasz egyszerű: különbözünk és nem mindenki szeret ennyire radikálisan, szélsőségesen csupasz dolgokat ilyen biztonsággal kijelenteni. Ezzel semmi baj nincsen, értetlenségem ellenére békében tudok élni mindenkivel.

Szóval. Némi előzetes figyelmeztetés után:

A smink az nem arra való, hogy eltakard a hibáidat (ideesik bármi, amit az olvasó annak vél), hanem arra, hogy alkoss. A bőröd a vásznad. Ha vakolni van kedved, tedd azt. Ha nem szeretsz alkotni, azzal sincs baj.

De nem leszel szebb attól, hogy másokat lehúzol, mert azok valamilyen szépségápolási szert, rituálét alkalmaznak, amit te esetleg nem.

Attól sem leszel tisztább, ha a "bulis lazákat" húzod le. Ez a viselkedés nem őket, hanem téged minősít. Élni és élni hagyni, hallottál róla?

Csak olyan szabályt követek, amely kivitelezésének van értelme és funkciója (aminek szintén van értelme).

Érezz együtt, de ne sajnálj. Többet ártasz a sajnálattal, mint segítesz. A lenézés legkörmönfontabb,

-nyakatekertebb formája.

Attól, hogy hüledezel a számodra morálisan nem elfogadható tetteken még nem növekszik az ázsiód. Láss tovább a morálon, gondolkodj a fejeddel. A katona nem poénból lövöldözik, de a háborúban öl. A morál nem fekete-fehér, de egyesek néhány szűrővel tisztán átlátható rendszerré formálják azt, ezért olyan biztosak magukban. Azért érdemes nem elfelejteni, hogy mint a periódusos rendszer legtöbb eleme, a morálisan fekete vagy fehér sem találhatóak meg a természetben ilyen tiszta és egyértelmű formában. Ott az a rohadt nagy szürke terület, amin sokan elsiklanak. Ettől még lehetsz biztos a véleményedben. De nem mindegy, hogy azért ez a véleményed, mert ez az egyetlen amit látsz, vagy már átgondoltad az összes többi lehetőséget és ezt találtad a legjobbnak, legkézenfekvőbbnek és leghelyesebbnek.

A "nem" egy tagadószó, a reprodukcióban betöltött szerepedet jelöli, amit egy kromoszómapár dönt el. Semmi többre nem alkalmas, a többi funkcióját az emberiség fabrikálta: nem kőbe vésett szabályok (értsd: szegd meg őket bátran, ha ez téged boldoggá tesz), az anatómiáddal és a kromoszómaállományoddal ellentétben (értsd: efölött sem neked, sem a széles hátú kutya holdkóros faszának nincs hatalma).

Bizonyos tevékenységek (példa: ügyintézés, főzés, favágás, varrás, kerékcsere) szükségesek a túléléshez. Nemedtől függetlenül ki kell magad ismerned benne, ha életben akarsz maradni. Felnőtt emberként nem más felelőssége, hogy életben tartson téged. Segíteni lehet, de ez nem egy elvárás, hanem egy szívesség, ami akkor esik a legjobban, ha kölcsönös. Lesznek olyan területek, amikben erősebb vagy, de a feladat önmagában nem nemhez (kromoszóma, anatómia és így tovább), hanem a túlélésedhez kötött.

Alap szinten, tehetség hiányában, de sok szorgalommal, minden tanulható. Ne mondd, hogy nem tudod, tudnád. Csak nem teszed bele az energiát, mert más megcsinálja helyetted/nem prioritás, hogy rendelkezz ezzel a tudással.

Nem az én felelősségem (szingliként), hogy meggyőződjek a másik ember kapcsolati állapotáról. Ne rám haragudj, ha a csajod félrekúr. Nincs a homlokára írva, hogy kapcsolatban van, de ha mégis, az embernek van hatalma felülbírálni a ráaggatott jelzőt. Egyébként a normális ember a "nem" (tagadószó) hallatán megáll és tiszteletben tartja a kérést. Bár én nem vagyok normális, azért ehhez az alapelvhez szigorúan tartom magam. Ha nem ellenkezett, akkor ő döntötte el, hogy nem lesz hűséges.

Köpni csak az szokott, aki arra számít, hogy idegenek megvédik a sajátjaival szemben, mert ő maga mások ereje nélkül gyenge. A tárgyaló teremben kolorral a hátadon ujjal mutogatni egymásra kurva ciki.

A konfliktuskerülés a legrosszabb struccpolitika, amiről valaha hallottam. Ha nincs konfliktus, nincs megoldás. Ha nincs megoldás, nem jutunk tovább. Konfrontálódni és vitatkozni buli és még hasznos is. Nem, az idő nem old meg semmit. Az agyad viszont igen. Nem én vagyok köcsög, te vagy érzékeny.

A legtöbb dolgot csak egy papírért teszed. A papír csak a boldogságodhoz az út, de nem a boldogság. Nem, nem azért dolgozom, hogy gazdag legyek. De ha lehugyoznak a kutyák, akkor nem tudok magamnak Camarot venni. Márpedig az én boldogságomhoz az ájulás közeli sebesség szükségeltetik. De vannak olyan dolgok, amiknek a papír csak egy kellemes mellékhatása. Nem azért tanulok, hogy diplomám legyen, csak szeretek tanulni. Nem azért ülök le a zongora elé, hogy elegánsnak és tanultnak tűnjek, hanem azért mert valóban szeretem a hangszer dallamát. Nem azért alkotok, mert fontos nekem a kényelem, azért alkotok, mert szeretek alkotni. Márpedig ezzel a felfogással sehol nem vagyok népszerű. Sem a prolik nem csípnek, mert "túl komplex és módos" vagyok (sosem volt még a számlámon kétezer eurónál több egyszerre), sem a nagy arcok nem bírnak, mert ahhoz meg túl proli, obszcén és nyers vagyok.

Vagy éppen: nem hős vagyok, csak véletlenül az emberiség számára hasznos tevékenységek tetszettek meg, a kötelesség fogalmát viszont nem ismerem.

Ajjaj. Vannak itt bajok, mi? :DDD

Legyen szép napotok! :)