A hócipőm tele van a tisztelettel, meg az ismerem a nőket, férfiakat-ból.

Sajnos nem voltam itt napok óta, úgyhogy nem boncolgatnám a ribanc, nem ribanc témát annyira tovább.
De néhány gondolat most megerősödött.
Az egyik, az ismerem a nőket, a férfiakat. Hát én nem ismerem. Sem a nőket, sem a férfiakat. Pedig én a munkámból adódóan igazán sok nőt és férfit ismertem meg mélyebben. De max azt tudnám mondani, hogy a férfiak többsége, a nők többsége, de lehet, hogy még azt sem. Én pl. egy csomó sztereotípiának nem felelek meg. Néha körül is nézek, hogy vajon nő vagyok-e.
Legutóbb egy búvárkodásnál, amikor megkaptam, hogy a hölgyek kedvéért, akik nem értenek a fizikához. Elég erőteljesen szóltam, hogy én tudom, mit jelent a Bar. És nekem sok férfi volt az életemben, és nem fogom számszerűsíteni, de nem tudnék egyenlőséget tenni köztük.
De a másik, amikor a Nőket tisztelik. Nem, ne azért tisztelj, mert nő vagyok. És én sem azért foglak tisztelni, mert Férfi vagy. Azért tisztelj ami bennem van. Hogy okos vagyok, vagy bátor, vagy odaadó, vagy kedves, vagy nyitott, vagy akármi.
De ne tévedjetek, nemcsak a női tisztelettel van bajom, hanem a kor tiszteletével is.
Nem vagyok hajlandó tisztelni valakit csak azért, mert előbb született. És engem se tiszteljenek ezért. De lehet tisztelni, ha jól használom a tapasztalatimat, és értéket jelent.

A tisztelet ellentéte itt nekem nem a bunkóság. Csak annyit jelent, hogy tisztelem az embereket. Ha nagyon ellene tesznek, akkor meg nem.