Vita Pearl-lel
BDSM Blogok »
Blog - pearl »
Vita Pearl-lel
Bejegyzések idő szerint
2021. 02. (1)
2021. 02. 05. 23:40 | Megjelent: 911x
„Nem keresek senkit”… elhatároztam, hogy mostantól ez lesz. Ez az egyetlen esélyem, hogy találjak valakit. Ha netán teljesülne a „nem keresésem”, akkor mondhatnám, hogy hisz ezt akartam… minden terv szerint halad. Amennyiben pedig magával ragad az IstenNőm, akkor pedig már nem is fog érdekelni, hogy keresek-e vagy sem…. vagy hogy egyáltalán mit is írtam és miért.
Önelégülten tetszelgek az új tervemmel, de miért érzek akkor szürkeséget és elhatalmasodó üszkösödést?……megint beleszól az az „én szerű Izé” a bal vállamon. …Hazudsz, megint hazudsz!
Nem… nem hazudok ez az új megközelítés és fondorlatos tervként erősítem magamban a létszerűségét, pedig már repedezni látszik a burka…elég volt ehhez az Izé hangja! Az Izé folytatja, mindig ezt csinálja… de ugye azt gondoltad, hogy egy ilyen oldalon mondhatod, vállalhatod az igazat s önön magad?? Hitted, hogy van olyan, hogy nem kell megtéveszteni, taktikázni … lehetsz natúran pongyolázatlan! Az éveiddel, a kilóiddal, a fotóiddal, a magadról vallott értékeléssel, a válaszaiddal. Mondhatod azt, ami van és szükségtelen a fátyoltánc. Nem kell, hogy azon tanakodj, hogy milyen válasz vezethet a sikerhez… mi az, amit a másik hallani szeretne!? Megteszed, mert a saját célodhoz vezető útnak hiszed…. ez megint olyan kisszerű megfelelés.
Berzenkedem… a domináns énem szilárd a saját nézetemben…de a vállamon az Izé tombol, sosem nyugodhat! Basszus, csak nem így születik a behódoló szub??
Ajándék VIP-el megnéztem, hogy mennyi kedvencem van… több éves „munka” reménykedés gyümölcse, rengeteg oldal, sok-sok csodás teremtéssel. Ma is mind bejelölném! Megnéztem, hogy mi a helyzet az én kedvencnek való jelölésemmel… a francba a VIP jogosultsággal… minden ajándék ad valamit, de közben megfoszt valamitől, amire csak később leszel figyelmes… nos nulla az indexem!!
Valamit vacakul csinálhatok, hiába a gigantikus rutin, a különleges érzékenység… közben észreveszem, hogy hirtelen nagy lett a csend körülöttem… halk szunyókálás hangja kezdi birtokolni a figyelmem…… az Izé elaludt a vállalom, nem szál már velem vitába!
Elmosolyodom… tudod haver… majd csak megleszünk valahogy mi ketten…. „nem is keresek már senkit…. nekem lett igazam, mint mindig!!! 😊
Önelégülten tetszelgek az új tervemmel, de miért érzek akkor szürkeséget és elhatalmasodó üszkösödést?……megint beleszól az az „én szerű Izé” a bal vállamon. …Hazudsz, megint hazudsz!
Nem… nem hazudok ez az új megközelítés és fondorlatos tervként erősítem magamban a létszerűségét, pedig már repedezni látszik a burka…elég volt ehhez az Izé hangja! Az Izé folytatja, mindig ezt csinálja… de ugye azt gondoltad, hogy egy ilyen oldalon mondhatod, vállalhatod az igazat s önön magad?? Hitted, hogy van olyan, hogy nem kell megtéveszteni, taktikázni … lehetsz natúran pongyolázatlan! Az éveiddel, a kilóiddal, a fotóiddal, a magadról vallott értékeléssel, a válaszaiddal. Mondhatod azt, ami van és szükségtelen a fátyoltánc. Nem kell, hogy azon tanakodj, hogy milyen válasz vezethet a sikerhez… mi az, amit a másik hallani szeretne!? Megteszed, mert a saját célodhoz vezető útnak hiszed…. ez megint olyan kisszerű megfelelés.
Berzenkedem… a domináns énem szilárd a saját nézetemben…de a vállamon az Izé tombol, sosem nyugodhat! Basszus, csak nem így születik a behódoló szub??
Ajándék VIP-el megnéztem, hogy mennyi kedvencem van… több éves „munka” reménykedés gyümölcse, rengeteg oldal, sok-sok csodás teremtéssel. Ma is mind bejelölném! Megnéztem, hogy mi a helyzet az én kedvencnek való jelölésemmel… a francba a VIP jogosultsággal… minden ajándék ad valamit, de közben megfoszt valamitől, amire csak később leszel figyelmes… nos nulla az indexem!!
Valamit vacakul csinálhatok, hiába a gigantikus rutin, a különleges érzékenység… közben észreveszem, hogy hirtelen nagy lett a csend körülöttem… halk szunyókálás hangja kezdi birtokolni a figyelmem…… az Izé elaludt a vállalom, nem szál már velem vitába!
Elmosolyodom… tudod haver… majd csak megleszünk valahogy mi ketten…. „nem is keresek már senkit…. nekem lett igazam, mint mindig!!! 😊
Hozzászólások (7)
Ki nem szokott időnként picsogni?
Szerintem csak az álszentek :).
Mint ahogy írtam is a blogban.. a kis Izével a vállamon, de elfogadható kompromisszumban elvagyunk ketten az utamon. De ettől még berzenkedem, ha igaztalant látok és igen... olykor sóvárgok, vágyakozom, ha úgy tetszik "picsogok" Mint amikor a függő áll a félkarúval a kezében... meghúzza-e az utolsó pénzén??...csak én nem citromot, hanem 2*három édes Női mellet látok :-)
Ezt még én is folyamatosan tanulom, hogy a megérzésekre hallgatni kell, súgnak, szólnak, figyelmeztetnek, és csak ritkán visznek tévútra.
Szemben Veled, én a boldogságot választottam, amit saját magamban találtam meg; nekem nem kellenek a "pokoli" napok, azokból bőven volt, és szomorú, de tulajdonképp én magam generáltam azokat is saját magamnak :).
Az élet szép :).
Csend jó, csend a barátod, csendben meghallod a saját lelked hangját:).
Csendre jó figyelni, illetve magadba.
Lazulj, élvezd a saját életedet, láss meg minden szépet jót a kinti valós életbe :).
A virtuális világ sokszor becsapás, nem szabad beleragadni :). Jól tudom, hogy mit beszélek, átéltem, hibáztam, de semmit nem bánok:).
Nem szabad mindig a virtuális világra figyelni, csak élj, ragyogj és sokat mosolyogj :).
Megy csak előre bekattanva, célja nincs csak az ösztöne hajtja... az iránytűt pedig mindig Nő tartja, bár sosem beszél róla.
Férfi az ürességet színnek látja, mert az ami felmentheti utólag, amikor a Nő a látáshoz segíti
értelemszerűen ha Téged jelöl valaki kedvencnek, azt meg csak ő látja, Te nem.