Giccs (?)

BDSM Blogok » Blog - Patronus » Giccs (?)
2020. 01. 04. 19:54 | Megjelent: 373x
Rohan a világ, s benne rohannak au emberek is. Van, aki sodródik, van, aki sodor, de mindenki rohan, elfelejtünk megállni, időt szánni azokra a dolgokra, amik végigkísérnek bennünket, akár akarjuk, akár nem. A világra fogjuk, hogy ha megállunk, az elrohanna mellettünk. De valóban így van? Valóban az egész világ kell, nem elég egy szelete, amiben épp élünk? A rohanás szinte mindent meghatároz már, sietve online bankolunk, vásárolunk, tartjuk a kapcsolatot szeretteinkel, barátainkkal és online ismerkedünk, randizunk. Már így akarjuk elnyerni a másik tetszését, bizalmát, mert így könnyebb sérülés nélkül, sietve. Nekünk.... ám annak, akit adott szempontok alapján tesztelünk, elemzünk az online térben, annak vajon mit okozunk? Teszünk- e újabb téglát a falába, amit maga köré emelt? Csak mert talán kevésbé jó PR-os és nem tudja olyan hatékonyan managelni önmagát az adatlapján? A bútorok, az autók, a ruhák már nem egy emberéletre készülnek, eldobjuk őket, ha változik a divat, az ízlésünk, pedig azokat is adott szempontok alapján választottuk ki akkor... mi változik hát ilyen gyorsan? A házakat nem nemzedékek otthonául szánják már: legyen tetszetős, divatos, elérhető de könnyen cserélhető. Ezek a legkeresettebbek... És a társ? A társat nem tudjuk így felismerni, ezért kinevezünk mindenkit társnak, aki épp a kereteinknek megfelel, hogy elhitessük, komolyan vele másként gondoljuk. Mindenki igyekszik a leghódítóbb hímmé és a legkívánatosabb nősténnyé válni. Ám az állati létbe nyúló gyökereket erkölcsi okok miatt esztétikumnak leplezzük. Szépségről beszélünk és párosodást értünk rajta. Holott talán sokan meg valóban társat keresünk, összetartozást. Mert az igazi összetartozás valószínűleg az élet legnagyobb értéke. És itt nemcsak szerelmi összetartozásról van szó, hanem akár barátságról, vagy a nehezen meghatározható "közöm van ehhez az emberhez" érzésről is, amivel az értékes emberekhez kötődünk. Mert sokunknak talán érték még a bizalom, az érintés, és az embernek általában nem jobb-e mást simogatni, mint saját magát, s reméljük, hogy a másiknak is talán jobban esik, ha egy szeretett lény simogatja. Ennek az okát nem is olyan egyszerű megfejteni. Mert a lényeg nem az érintésben van, hanem a szándékban, az érzelemben, ami a kezet vezeti. Az érzelemben, ami tüzet gyújt a falak mögött és megvilágítja a sötétbe rejtett szépet ott, ahol nem is gondoltuk, hogy létezik és felmelegíti a rideg falak köveit. Mert sötétben és hidegben nem lehet élni. Fel kell lobbantanunk és meg kell őriznünk önmagunk és kapcsolataink fényét és melegét, táplálni kell nekünk is és a társunknak is egymás tüzeit. És a kapcsolatok fő fűtőanyaga a tisztelet és a törődés. Giccses, mondják sokan, hiszen a bdsm egyszerűbb, csak szolgálni kell. Igen, ha leegyszerűsítjük. Szolgálni egy nőt és egy férfit is lehet, de csakis akkor, ha szabadok vagyunk benne, mellette és hogy szolgáljunk, ne kiszolgáljunk. Mert ha elnyomottságot, kiszolgáltatottságot, a méltóságom hiányát élem meg mellette, biztos, hogy kiszolgálom őt és ő nem szeret, vagy nem jól szeret. Hogyan lehet nem jól szeretni egy bdsm kapcsolatban? Akkor, ha nem azt szereti, aki én vagyok , hanem azt, akire szüksége van neki, hogy a saját sorsát élhetőbbé tegye. Testileg is, lelkileg is, egzisztenciálisan és sok más okból... és ez fáj, ha erre ráébredünk, a fájdalom maga alá teper. Egy jó bdsm kapcsolatban tanulunk. Megtanuljuk, hogyan használjuk fel a fájdalmat és az örömöt ahelyett, hogy a fájdalom és az öröm használna fel bennünket. Ha ezt meg tudjuk tanulni, és meg tudjuk erre tanítani a másil felet, már te tartod kézben az életedet. A tanítás lényeges része a kapcsolatnak, átadunk magunkból a másik számara fontos értékeket és mi is megtanuljuk őt. Sokan hálásak azért, ha jól szeretik őket, de aki tud jól szeretni, az tudja, hogy a hálát meg kell előzni. Egyenlő partnerként kezelni azt, aki nekünk kiszolgáltatott: ez az igazi ajándék, ezt adjuk igazán magunkból, ez az, ami tőlünk függ, ez az, ami külön értékké teszi az egyébként természeteset. És nem igaz, hogy tudjuk, mire van szüksége a másiknak, csak ő, a belső egésze tudja.Meg kell tanulnunk hogyan, és meg kell tanítanunk a másiknak, ő hogyan tegye, majd ki kell érdemelni, hogy lehetőség legyen rá és kapcsolódni kell ehhez a belső egészhez. Ez nem könnyű, sem megtenni, sem megengedni. Mert ha megtesszük, egy törékeny életet veszünk a kezünkbe, ha megengedjük, akkor teljesen lemeztelenítve szolgáltatjuk ki magunkat. Vajon helyesen tesszük, zuhog a kétségbeesett bizonytalanság ilyenkor bennünk. De mindig gondoljunk arra, hogy nincsen hit kétely nélkül, mert a kétely nélküli hit az fanatizmus. Adnunk kell, mert ahogy a gyertyák teszik, egy kis fényért, melegért érdemes porig égni. Adni kell és elfogadni, protokoll és szertartások nélkül. Mert ha szertartás kell a hűséghez és bizalomhoz, akkor a hűség és a bizalom már elveszett.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.