2021. 04. 09. 19:00 | Megjelent: 1256x
Jó szokásomhoz híven beszélgetek. Mindig megtisztelő ha valaki veszi a fáradságot és az időt, hogy megossza a gondolatit velem.
Többször ütközöm abba, hogy valami nagyon merev, kemény kép él férfiak fejében arról, hogy milyennek is kéne Dom-ként lenniük.
Ha érzelmet mutatnak bármikor, akkor az elítélendő, puhány.
Ha nem akarnak vértől csöpögő pálcával, hónuk alatt minimum két szubival egy tábortűz körül táncolni, az már kevés.
Nem tudom, hogy más szubok mit keresnek, vagy mire vágynak, én mindig az emberre. És ha ember, akkor érez, gondolkodik, van jó és rossz napja, tud szeretni és fájni is. Ez nem vesz el abból, hogy egyéb minőségében Dom-e, amíg tud felelősséget is vállalni a tetteiért.
Hozzászólások (7)
De az uralkodáshoz megértés kell, a megértéshez alázat.
A domináns büszke, sosem arrogáns.
De a büszkeséghez méltóság kell, a méltósághoz alázat.
A domináns tiszteletet ébreszt, sosem félelmet.
De a tisztelethez békesség kell, a békességhez alázat.
A domináns erőt használ, sosem erőszakot.
De az erőhöz tudás kell, a tudáshoz alázat.
A domináns kritizál, sosem gúnyol.
De a kritikához éleslátás kell, az éleslátáshoz alázat.
A domináns elfogad, sosem elvesz.
De az elfogadáshoz adni kell, hogy adhass, alázat.
A domináns teljessé tesz, sosem megváltoztat.
De ahhoz, hogy valakit teljessé tegyen, azt kell látnia, ami, ott van, nem, ami hiányzik, és ehhez kell leginkább az alázat"
A domináns érzései is széles skálán mozognak, nem egy marcona tuskó, nem hűvös, nem rideg, nem öntelt, nem fennhéjázó, nem gőgös, nem sértődékeny, stb. Végülis lehet akármilyen, de sosem romboló.
A domináns emeli a partnerét, hisz mindkettőjük értékességben, és hálás érte. Van benne tudatosság, játékosság, vágy és alázat is. Nem sablonszerű, nem egy szerepet játszik, hogy elérje, amit akar, ami tévesen sokak fejében annyi, hogy domnak lenni azé' jó, mert a legkisebb ráfordítással le lehet aratni a legnagyobb hasznot.
Szegénykék.