A megfelelő kéz

A félelem az egyedülléttől nagyon valós probléma társadalmunkban. Sokan emiatt feladják önmagukat...

Azt hiszem a változás az élet természetes velejárója. Így a vágyaké is.

Ha azok akik a fenti meghatározásokat teszik, csak a valós vágyaik mentén, az útjuk keresik, a dolog rendben is van. Viszont ha "ezt" is bevállalják csak, hogy ne maradjanak egyedül akkor már kérdéses lehet a dolog.

Szerintem rengeteg ember nem ismeri a saját vágyait, a saját IGAZI vágyait, és határait.
Én is másként gondoltam régebben magamról, mint amit most érzek. Valószínűleg akik ilyen meghatározásokat tesznek, azok is inkább a rejtett, titkolt vágyaikat fogalmazzák meg benne :)
A megfelelő kéz nagyon fontos abban segíteni, hogy megtaláljuk a valódi helyünket ebben a szép izgalmas világban :)

Bocs a duplázásért! Nem direkt volt...

Én nagyon máshogy látom a dolgokat, mint 4 éve, mikor regisztráltam. Rengeteget változtam. És tegnap történt valami, ami nagyon elgondolkodtatott. Írom mindezt úgy, hogy túl vagyok pár húzósabb dolgon, pl. verték már el úgy a fenekem, hogy két hétig fekete volt. És közben észre sem vettem, hogy mennyire komoly verést kapok! És mégis...

Volt egy domom, aki imádta összemarcingolni a felkarom. Belemart, és úgy szorította, hogy zsibbadni kezdett a kezem is. Rühelltem. Komoly fájdalmat okozott, akkor is, és hosszú napokig utána is. Ráadásul tele voltam lila foltokkal, amiket a póló sem igazán takart. Szóltam neki, hogy hagyja abba, de ő ezt nem tette, mert neki, ugye, tetszett... Nekem nem. Hála az égnek, ezután nem sokkal vége lett a dolognak. De a végén már ott tartottam, ha még egyszer hozzám nyúl, megütöm.

Miért is meséltem ezt el? Fáj a hátam mostanában, többek között a masszázs az egyik, amire járnom kell. Szerdán voltam másodszor a srácnál, akkor már bátrabban szakította szét az izmaim, mint az első alkalommal. A felkaromat is átmasszírozta, talált valami csomót mindkettőben. Akkor fájt, de tudtam, pár nap és elmúlik, úgyhogy csendben tűrtem. És úgy egészében nagyon jó volt a masszázs, sokat segített.

Ez volt szerda este. Tegnap egész nap nagyon rosszkedvű voltam, ami nem igazán jellemző rám. És sírhatnékom volt. Na, ez pláne nem jellemző. És irgalmatlanul dühös voltam. No, az már jellemző, de mostanában mégsem. :) De a lényeg, hogy egész nap nagyon magam alatt voltam. Este jöttem rá, hogy miért. Egész nap fájtak a karjaim a masszázstól. Ott, ahol régen... És átéltem ugyanazt a tehetetlen dühöt, amit akkor. Még most is ugyanezt érzem. Teljesen összeszorul a torkom csak attól, hogy eszembe jut minden.

És nem, nem csak egy rossz embert fogtam ki. Egyik sem tudta megugrani a lécet. Mind kevés volt, mindben csalódtam, mind cserben hagyott. És bár vannak dolgok, amiket szeretek, és kimondottan nagy hatással vannak rám, de...

Én játszani szeretek. Itt meg nem ezt látom. Bizalom helyett alázás, ismerkedés helyett anál, csókok helyett orál, együtt alvás helyett a határok tágítása, szeretet és megbecsülés helyett 24/7 és padlóról etetés szerepel az "étlapon", mindez oltári komolyan és szigorúan. És nekem ez nem tetszik. Nem, nem azt mondom, hogy másnak is így kell éreznie. Sőt. Ha nektek ez a jó, hát hajrá. :) De nekem ez nem tetszik.

Már egy csomó dolgot nem akarok. Mert valahol, valahogy, út közben megszerettem magam, és már nincs szükségem rájuk. Már nem akarom bántani magam, még más által sem.

És higy miért vagyok mégis itt? Mert van egy pár dolog, amit szeretek, és itt nem kell magyarázkodnom. Ennyi.

Hát, valahogy így gondolkodik egy light-os dolgokat kedvelő ember. Azaz, én valahogy így gondolkodom. :)

"Megtalált a megfelelő ember" - igen, tényleg ez a kulcs.
Én pl. "lightosnak" vallom magam, rendkívül vonz a férfi-dominancia, de az alacsony fájdalomküszöböm miatt a kemény szadisták biztosan nem bennem látják az ideális partnert. :)
Mindig is D/s kapcsolatban gondolkodtam, és sosem éreztem különösebb vágyat, hogy a határaimat tágítgassa valaki, - ettől függetlenül csodás kapcsolataim voltak, és persze mindegyik partneremmel rengeteg új dolgot éltem meg, hisz nincs két hasonló BDSM-kapcsolat.
És bizony, nem kis szerencse is szükséges hozzá, hogy megtaláljuk azt a "megfelelő kezet". :)

Olyan is lehet, akivel világéletében rosszul és kegyetlenül bántak, nem ő kereste a verést, hanem a verés őt. Aki a férfi erejében nem az ütés erejét, hanem a lendült kéz ívét látja, ami ugyanúgy védelmezni tudja. D/S, vegytisztán, S/M nélkül. :) Urat, Mestert, Tanítót...

Sokan vagyunk itt, sokféle vágy hozott ide minket.

Hajjaj azok a rejtett vágyak :)

A fentiek alapján én ezt olvastam ki elsőre:
"benne megbúvó szub dugja"
ez jelent valamit? :D

Nem, nem a határ megszegése nem jó szó. Az átléptetés már jobb.
A bizalmat nem szabad eljátszani, de elérni, hogy a másik is akarja adni amit eddig nem az már valami.

Nincs izgalmasabb,felkavarobb dolog egy szabaly/hatar megszegesenel.Ha pedig a sajat szabalyaink/hataraink azok,akkor az egeszen katartikus elmeny lehet.

Pontosan! :)

T.