2018. 03. 12. 18:20 | Megjelent: 1185x
Van az úgy,hogy sok lesz. Sőt úgy is,hogy sokk lesz.
Valahol mindig jó volt tartani a mértéket és a határokat. Örültem,hogy a káoszban rendet tudtam vágni magam fejébe és töretlenül haladni előre. Ha valami kesze kusza volt, megálltam, nagy levegő, kifúj, hamuz,parazsat pöcköl és ment tovább a fogaskereket tekervénye.
Ha már ez sem segített. Mindig volt aki pislákoló fénnyel, vagy brutális reflektort tartott a sötét gomolyfelhők közé.
Aztán egyszer csak rájössz,hogy a tudatalattid összefog a testeddel.
Ez a bűnözőpáros szemét dolgokra képesek együtt. Ha valaha lesittelnék őket külön börtönszigeten tartanám őket az biztos.
Csúcsra járatva, maximum teljesítményen, biztonsági tényező nélkül üzemel a gépezet. Önfenntartó, már már másik dimenzió energiáját szipolyozza ki,hogy működésben maradjon.
Elfogadod,hogy így működik.
Folytatódhat minden, minimális rendszerhibákra nem fogsz figyelni, hisz mint egy apró bukkanó áthajtasz rajta.
Aztán a két gengszter lecsap. Egy váratlan rajtaütést hajtanak végre.
Egy olyan razziában amire nem vagy felkészülve, mert elhessegetted már,hogy megtörténhet. A gondolat csíráját elfojtottad.
Kezd a test.
Legyengít, lomha, lassú, mozgásképtelenné válik. Kínoz, belülről, lángolsz, megfagysz. Apró mozdulatok nem úgy mennek ahogy mennie kell.
Itt lép be az agy sötét tudatalatti ja,hogy nem a parancsok szerint irányítja a testet. Kiiktatja a motorikus izmokat, megszünteti a reflexeket.
Egy darab hústömeg szintéjére kényszerít. Ami csak tehetetlen alapfunkciókat lát el.
De azt is fájdalmasan.
Hiába küzdesz nincs mit tenned. De nem adod fel. Hiszen eddig enyém volt az irányítás.
Vissza akarom kapni!
Minden praktikát, fekete mágiát bevetsz, amit a test elutasít azonnal. A medicina is csak a porcelánon koppan amit úgy véltél majd segít.
Küzdelmes percek, órák, napok, hetek.
Amit tehetsz,hogy feladod, megadod magad nekik.
Győztetek!
Mondjátok mit akartatok közölni velem? Mi a mondanivalótok? Miért ilyen drasztikusan teszitek?
Miért kérdezed? A választ te is tudod. Lassan, de biztosan...
Hozzászólások (2)