Olvadó vasárnap

Állítom,hogy a varárnap a hét legmocskosabb napja. Nem, nem az a fajta mocsok amire gondolsz.
Talán azért mert olyan közel van a hétfőhöz amiről köztudott,hogy milyen. (Keddisták kíméljenek pls)
Az egész napot mint valami jégcsap jellemzi.
Fentről megindul az olvadás. Minimális hőmérséklet növekedés miatt. Aztán valahol elkezd csepegni. Viszont az idő fagyos. Nem szól bele semmi és senki.
Majd a vízcseppek elkezdenek összefagyni. Jégcsap alakul ki.
Ahogy lassan ólomlábakon telik az idő, egyre masszívabb lesz.
Rideg és fagyos lesz. A víz jéggé dermed rajta.
Mert egyszerűen hiába van olyan melegség valahol ami olvadásra késztet, ha sok összejön akkor bizony megfagy.
Hiába jönnek fentről a reménysugarak, szépen lassan mire elérne addigra jéggé változik.
A környezet, a helyszín, az ingerek.
Hiába is gördülnek a vízcseppek le, mire a végére ér beleivódik a jégbe.
Aztán így megy ez szépen és már akkora jégcsapok fognak lógni,hogy ahonnan kiindult az egész nem képes megtartani ekkora terhet.
Egy idő után sok lesz és elég.
Fizikailag lehetetlen lesz a dolog.
Hiába is csillog szépen, lennének olyan napsugarak amik segítenének neki,hogy ne legyen ekkora jeges tömb.
Kevés.
Nem adnak elég melegséget.

Azzal,hogy a felhők közül valami bizonytalan sugár kikandikál az édes kevés ezen a szinten már.
Jelenleg nincs olyan nap ami dárdaként szúrná fel a felhőket,hogy olyan sugarat adjon ami egyensúlyban tart.
A nevetséges semmitmondó fénykezdeményezések itt semmilyen pozitív hatást nem fognak elérni.

Csak azt,hogy a jég a teher alatt a mélybe zuhan. Ott mi lesz vele?
Már senkit nem érdekel.