Egy dobozzal a szokásosból

Szokásos nemzeti dohánybolt.
A márványhatású járólapra papírkarton volt leterítve csúszásmentesítés végett.
én: - De jó, megengeditek,hogy hajléktalanok aludjanak itt a karton papíron ebben a télvíz idején?
nemén: - Dehogy is, az nem azért van.
én: - Hanem?
nemén: - Ott a képzeletbeli kutyám van.
én: - Vagy úúúúgy, és ilyen messze tartod magadtól? Pult mögül rá sem látsz, azt sem tudod mit csinál.
nemén: - Miért hol kellene?
én: - Lábad mellett rövid pórázon, hogy érezze a gazdi közelségét,hogy tudja rá mindig számíthat. Ahol nyugodtan aludhat a lábadhoz bújva és te is eléred a kezeddel,hogy meg tudd simogatni mikor úgy érzed.
nemén: - Te mindig ilyen rövid pórázon tartanád?
én: - Nem, adnék neki mozgásteret, de szeretném ha a szemem sarkából látnám,hogy mit csinál. Pórázt lehet levenném ha rászolgált a hűségével, engedelmessége miatt. Ha túlságosan fáradt és kimerült az ölembe venném, tudod egy magasságba, meg feljebb is.
Viszont a nyakörvet rajta tartanám éjjel nappal.
nemén: - .... Te még mindig a kutyáról beszélsz?
én: - Nem, felőlem cica is lehet, csak ne képzeletbeli.
nemén: - Mit is mondtál hány dobozzal?
én: - Legyen kettő, egyet a kis kedvencnek egyet a gazdinak. ;)