Sötét tisztaságból a homályos fénybe

Hajnal, alszik a város.
Semmi mozgás.
Elenyésző fény pislákol.
Szinte idilli nyugalom.
Ilyenkor van a legjobb idő és hangulat végigmérni a környezetet. Kortyol,szív, fúj, kortyol, hamuzás. Látod,hogy ahol mozgás jellemzi a napokat teljesen üresen áll. Az árnyékok sem táncolnak most úgy mint azt szokták. Félig kihajolva állsz, ott vagy, letekintesz. Érzed,hogy te vagy az egyetlen aki már a tekintetével elkezdi felfedezni a napot.
Teljes nyugalom ami átjár,hisz még nincsen tele az agyad, friss formázatlan területek vannak.
Hideg már a csontod mardossa. Ez még nem fájdalom,hisz az agyad nem győzte meg róla az agyad. Az erősen ellenáll. Tökéletesen működik csökkentet módban is.
Aztán belépsz azon a bizonyos ajtón ami elszigetel.
Kézfejeden érzed,hogy a melegség elkezdi visszaállítani a keringésed.
Érzed.
De nem látod.
Minden homályba borul. Apró pislákoló fényeket látsz csak. Ködös, homályos alakokat.
Volt idő mikor reflexből megszabadultál ettől a gátló tényezőktől, még ha nem is tisztán, de jobban láttad a körülötted lévő tárgyakat.
Azokat amit az elmúlt napokban bizonyos helyeken hagytál. Tudod mit miért és hova tettél.
De ez most más. Kihalt szépen ez a reflex. Már nem érdekel,hogy látod-e a dolgokat. Egyszerűen érzed, hogy ott vannak. Az emlékezeted kiegészíti azt amit a szemed nem lát. Tudod hova kapkodhatsz le,hogy hova nyúlj mert azok biztos pontok.
Aztán vársz csak.
Lassan elkezd kitisztulni minden. Nyugtázod magadban,hogy minden ott volt ahogy azt elképzelted.
Újra elkezdesz tisztán látni, akkor veszed észre,hogy az agyad becsapott. Bizonyos dolgok nem ott vannak már ahol lenniük kell.
Összekeveredtek a dolgok. Felborult a rend, rendezetlenség lett belőle.
Amit eddig rend uralt mostanra a káosz jeleit kezdi mutatni. Volt idő mikor azonnal rendszerezted. De az idő elmúlt.
Jó a káosz is. Hisz annyit küzdöttél a rendezettségért, hogy volt valami ami felrúgta az egészet.
Idő kell, és újra meglesz ez az erőd. Mikor az emlékezeted és a szemed által látott valóság metszettbe fog kerülni.
Addig pedig tanulj meg a káoszban létezni. Benne lenni, megélni, átélni. Ne akarj olyan dolgokat belevinni a káoszba ami nem oda való. Meg kell ezt a részt is tapasztalni. A kettősség ami kialakul teher lesz. Nem kicsi, olykor összeroppant. Próbáld meg elengedni.

Nem kell mindig látni, hisz van,hogy nem kell észrevenni dolgokat, egyszerűen el kell menni mellettük.
Egyszer tisztul a kép. Hisz a sötétben minden olyan tökéletesnek mutatkozott.
Egyszer ha lesz energiád rendet raksz. Addig élj a sötétségben, ott is tanulsz.

Pont az a réteg kopott le amire szükséged lenne.

Ha agyat akarsz először dugni akkor gumi nélkül extrának számít vajon?!