2018. 02. 04. 17:55 | Megjelent: 1059x
Hosszú az út mindig. Viszont el kell indulni úgy gondolom. Tele a tank,gps minek, hisz csak belepofázik mindig. Azért a térkép nem árt.
Nagyjából belősz egy úti célt,hogy merre és miként akarsz haladni.
Elérsz egy dupla körfogalomba.
Hmm külső sáv? Egy kijáratot akarok menni aztán ki?
Vagy irány a belső,járassuk meg magunk,hogy megnézzük a többi lehetőséget?
Belsőre esik a választás, kalandvágyból, nyitottság miatt.
Csináljuk! Akarom!
Bent sodródik az ember,kapkodja a fejét merre mi. Körbe, körbe, tisztul a kép,hogy merre akarja elhagyni a kijáratot.
Vannak akik integetnek,hogy ott menj.
Megpróbálok, viszont óhatatlanul koccanni fogsz.
Sok ilyen után megtört leszel, próbálod a darabokat majd a helyükre illeszteni, mikor sikerült és úgy érzed egyben van a dolog megint megpróbálsz arra haladni ahonnan jeleztek de nincs ott senki.
Csak egy délibáb lett volna?
Szemem káprázott.
Ezek újabb törést okoznak. Kezd szilánkos lenni. Csak az a bökkenő,hogy belülről jönnek ezek.
Belső kihat a külsőre és pont fordítva.
Viszont az lesz a vége,hogy annyi törés lesz,hogy az eddig kordában tartott állat, ki fog bújni a ketrecéből és kezdi átvenni az irányítást.
Mélyen szunnyadó ösztönöket nehéz csillapítani.
A következő integetőt féltem a legjobban, ha lesz.
Addig a körforgatag közepén a szigeten tartok egy önszervizt,hisz mások által okozott töréseket, senki más mint saját magad formázhatod, állíthatod vissza a közel eredeti, nem rémisztő állapotba.
Akkor integess ha megvársz!
Addig én a szigeten leszek egy darabig...
Hozzászólások (5)
......aztán kiderül, hogy a kőrforgalomban is mindig az a fontos, hogy tudjuk, honnan-hová tartunk, és magunk döntsünk - mások ráhatása nélkül - hogy melyik sávban lavírozunk. :)))
Jó kis írás....