Útkeresők

Tételezzük fel hogy,mindenkinél van olyan pont vagy az elején, vagy menet közben,hogy nem is tudja pontosan mit keres. Mondjuk ki, bizonytalan.
Aztán ugye jön az első lépés az online közösséggel. Aztán csak alakulnak a dolgok a maga tempójában.
Aztán egyszer csak azon kapod a fejed,hogy ami képzelet volt manifesztálódik.
Volt valami új, valami amire titkon vágytál, az ami hajtott idáig.
Majd a végén jön a felismerés,hogy amit kerestél nem itt van hanem magadban. Ami eddig csak fantázia volt megvalósult. Elkezdted feldolgozni kiadni magadból,hogy mit és hogyan éltél meg. Azt,hogy milyen átadni az irányítást, noha nem teljesen mert szabad kezet kapsz, finoman azért de betörve,hogy érezd a helyzet mikéntjét.
Telik múlik az idő, letisztulnak a dolgok, a történések, a sötét foltok egy éjszakában kezdenek tisztulni, az emlékek mellé érzések párosulnak.

A történet végén rájöttél,hogy ami kerestél nem másban hanem magadban van. Az,hogy nincs benned meg az egyensúly azért hajtottál mást, gondolván,hogy ezzel a mérleg valamennyire egyensúlyba fog billenni.
De nem!
Amit keresel benned van. Valahol mélyen eltemetve. Míg ezt ki nem ásod, le nem porolod, meg nem szemléled alaposan addig nem tudsz továbblépni.

Elindultál az utadon, útravalónak kaptál egy iránytűt ami segíteni fog abban,hogy tisztázd merre visz az ösvény. Felfedezési vággyal felvértezve indulsz, hiszen aki adta az iránytűt az mellékelt egy pici térképrészletet is, és ellátott tanácsokkal, némi bölcsességgel.

Utak ugyan elágaznak, de ködbe nem vesznek.