Kiszolgáltatva a sötétségben

Betartottam a szavam, piszkálsz és hergelsz megjárod.
Csak mesélned kellett arról a vágyadról,hogy milyen mikor magatehetetlenül magadra maradsz egy légtérben veled. Persze húztalak előtte,hogy a vágyad minél később teljesüljön.
Azért addig sikerült kicsit kiüríteni a fejedet míg a kezemet a szádra tapasztva a nyelvemmel kalandoztam huzamosabban. Bevallom másodjára már én is fáradt voltam.

Majd következett amit szerettél volna. Engedelmesen felvetted a béklyókat, szájpecket úgy szippantottad be,hogy csak pislogtam, csipeszek szorítását halk szisszenéssel konstatáltad, majd jött a maszk. Fényeket lekapcsoltam, háttérzene csak hangosodott.
Sötétségbe borult a világ számodra.

Majd tisztes előtted álltam, te nem láttál engem én téged igen. Majd kezdődött az igazi játék. Hol a melleidhez, hol a combjaid között érezhetted a kezem vagy a nyelvem. Minden apró érintésemre összerezzentél ijedtedben. Nem tudtad,hogy ott vagyok csak képzelhetted. Próbáltad jelezni,hogy jól esik mikor finom vagyok vagy mikor határozottabban értem hozzád, de sajnos patt helyzetben voltál.
Csipesz csengői csak úgy csilingeltek az éjszakában.
Majd mikor megszoktad,hogy bizonyos időközönként hozzád érek abba hagytam.
Túl sok a jóból. Leültem veled szembe és csak néztelek. Megrészegített a tudat,hogy ki vagy nekem szolgáltatva, viszont tudtam,hogy nem élhetek vissza vele. Van egy határ mindig.

Aztán folytatódott a kiszámíthatatlan érintések hada. Tested megfeszült, olykor kellemesen reagáltál. Mikor megpróbáltál hozzám szólni, csak hangfoszlányokat hallottam, de tudtam mit akarsz.
Még egy kicsit bírj ki! Majd úgy negyed óra múlva bekövetkezett amit akartál.

Eggyé váltunk a sötétben...