Játék és valóság

Valami nagyon homályos. És szerintem a “hiba” bennünk, faszikban van, bár az is lehet, hogy generális. Az írtam "hiba", de nem elítélendőként írok a jelenségről, hanem tudatlanként, aki szeretné ezt megérteni. Szóval profilokat olvasgatva főként professzionális domináknál látható az a kitétel, hogy már az e-mailben, telefonban is elvárják a dom-sub hierarchia meglétét és kifejezését. Ugyanakkor sok “szolga” férfitársam is így kommunikál nyílvános helyeken is (például profil értékeléseknél), az első pillanattól kezdve játékba helyezve magát. Elfogadom és tudom, hogy létezik bdsm életstílus és vannak olyanok, akik 7/24-ben eszerint élnek egy minden ízében alternatív életet. Azért a többségünk nem ilyen.

A tény, hogy bizonyos hölgyek megkövetelik ezt a fajta stílust “játékon” kivűl is nekem úgy tűnik abból fakad, hogy mi fickók akarunk már akkor is játszani, amikor még valójában nem vagyunk helyzetben. Mintha bizonyos vágyak és fétisek olyan átütő erővel irányítanának, hogy azokat minden helyzetben forszírozni szeretnénk. Legalábbis amikor vonatkozó szituációról van szó, mint például álmaink asszonyával történő első kapcsolatfelvétel. Olyan, mintha itt elválna egymástól a valóság és az álmok, játékok, fantáziák, mintha a valóságban elkövetendő szükségszerű tettek (mint például a teljes előzetes kommunikáció) összekeveredne a fantáziák világával (ami majd akkor és ott történik).

Lehet én vagyok kórosan tudatos vagy egyszerűen pokoli távol állok attól, hogy megértsem egy IGAZI dom vagy IGAZI sub gondolkodásmódját, de egyelőre ezt nem értem és nem is érzem. Kinek van egy jó magyarázata?