Szerelmes vagyok ujjaid táncába

Szerelmes vagyok ujjaid táncába

Néha elgondolkozom, hogy átok vagy áldás? Mivel én így nõttem fel számomra nem is kérdéses, hogy így mûködik a saját világom. Csakhogy látom, hogy sokan másoknak ez nem nyújt semmit. Fétis. A “szakirodalom” szerint a fétis tárgyának látványa, érintése ahhoz hasonló reakciót indukál, mint a normális embereknél az ellenkezõ nem nemi szervének látványa avagy értintése. Jól megszívtam.

Egy csinos, jól öltözött, közmondásos módon kisugárzással rendelkezõ nõ látványa kellemes, szeretem vonzó hölgyeken legelteteni a szemem vagy velük beszélgetni. Észreveszem ugyanazokat a dolgokat mint bármelyik férfitársam. Feszes és kemény vagy nagy és puha popsi, cicik, hosszú combok, hívogató csípõ, karcsú nyak, pajkos tekintet, kacér mosoly. Vevõ vagyok rájuk. Csakhogy mindez ez számomra mindössze a torta egyik fele. Már csak azért is, mert az arcon túl ezen imádott nõi dizájnelemeket egy irodában együtt dolgozva vagy az utcán találkozva az ember csak sejti, de nem látja azokat teljes pompájukban.

Ülök az asztalomnál, körbenézek. Kolleginák jobbra, balra. Az egyik éppen telefonál, a másik eltökélten pötyög a billentyûzeten, a harmadik éppen iszik, a negyedik virágot locsol. Kecses csuklók, karcsú ujjak, és a lámpafényben csillogó körmök mindenfelé. Megborzongok, és kényszerítenem kell magam, hogy ne lessek folyamatosan, hogy az átokverte melóra bírjak koncentrálni. Átok vagy áldás? Hány embernek kell egy meztelen nõkkel teli, erotika kiállítás szerû, érzékkorbácsoló környezeten dolgoznia? Hány embernek kell úgy járnia az utcán, hogy minden szembejövõ nõ pucér és látványosan mutogatja a bájait?

Megvadítanak a szép kezek és az ápolt, hosszú, szexi körmök. Mint ahogy egy kevésbé karban tartott kacsó sokként hat. Színes, szikrázóan csillogó-villogó körmökkel vannak tele erotikus fantáziáim, és a mai világnak köszönhetõen a mindennapjaim is. Szeretem ezt a kort, a trendeket és a divatot, mert mintha nekem kedveznének azzal, hogy az egyedi és szép körmök világát éljük. Vajon hányan sejtik a nõk közül, hogy kuncogás közben önkéntelenül is a csókolnivaló ajkak elé kapott kezük úgy hat, mintha nyíltan kipakolták volna a cicijeiket és ingerlõen megrázták volna õket a kedvemért?

Nem vagyok egy kimondottan metroszexuális típus, de igyekszem ápolt lenni, és mivel rászoktattak néha még az orrszõreimet is megnyesem, próbálom jól kombinálni az ingjeimet a nyakkendõimmel és a cipõmet is kiboxolom néha. Azaz “modern” faszi vagyok, bármit is jelentsen ez. És éppen ezért az ápolt és önmagukra adó nõkhöz vonzódom, vágyaim tárgyának nem kell stílusteremtõen egyedinek és különlegesnek lennie, de legyen igényes és hozza ki a legjobbat abból, amit a génjeitõl kapott. És ez különösen igaz a kezekre.

A kezek mindig és mindenhol ott vannak. Elõtérben, jól láthatóan, annyi mindent elárulnak a tulajdonosukról. Ékszerezni lehet õket, növeszteni a körmöket, festeni õket, egyedivé varázsolni, csinossá, szexivé, hívogatová, elrettentõvé. És amikor intim helyzetben akcióba lendülnek… végeérhetetlen gyönyör forrásai. Csak egy gyengéd simogatás, egy kis könnyed cirógatás, egy kis finom masszírozás, és az élvezet instrumentumaivá avanzsálnak. A körmök díszek és fegyverek, kéjt és fájdalmat is hozhatnak oly könnyedén. Érezni õket bárhol a testemen észbontó. Látni õket ahogy erogén pontjaimon játszanak bombát robbant végig a gerincemen.

Macskanõk. Nem hiába a Macskafogón nõttem fel. Miú miújság? Cicás, kényes, karmos, cirmos, érzéki, szexi, édes. Úgy szeretnék vacsorának szánt egér lenni a karmaid között. Jutalmazz és büntess, keltsd fel vágyaimat és tépj szét!

Vajon kurvás-e egy hosszú és élénkre festett köröm? Igen, és még pornós is. Na és? Nem az a célod, hogy vágyjak Rád? Nem azért veszel szebbnél-szebb cipõket, sejtelmes bugyikat meg látványos cuccokat, hogy tetszél nekem? Gondoltad volna, hogy egy kis odafigyelés a kezedre számomra meghatványozza vonzerõdet? Ez aztán a “quick win”, használd ki, szépségem!

És Veled mi a helyzet, kedves olvasó hölgy? Hogyan gondolsz saját kezeidre, ujjaidra, körmeidre? Gondolkoztál már azon, hogy mire képesek, hogy mennyire fontosak? Hány hozzám hasonló fickó rohangálhat odakinnt? Ijesztõ vagy izgalmas, hogy vannak krapekok, akik egyenrangúnak tekintik õket az öleddel? Szereted õket vagy természetesnek veszed létüket? Mennyi idõt fordítasz rájuk? Hogyan döntöd el mikor mivel díszítsd õket?