Abécé randi - 5. rész

Az alább, több részletben "publikálásra" kerülő irományt egyfajta jönnyed szerepjáték keretében Teared és Párducvadász közösen követték el. A szabályok egyszerűek voltak; minden új bekezdést melyet a soron következő tettestárs írt az angol ábécé következő betújével kellett kezdeni. Ez nem mindig sikerült, akadtak duplikációk, de mivel a történet meglehetősen erotikus (illetve az események előre haladtával nyíltan pornográf) az ezzel járó izgatottság okán elkövetett hibákat nem toroltuk meg egymás között :-)

A történet és a benne szereplők kitalált személyek, minden hasonlóság valós eseményekkel vagy emberekkel pusztán a véletlen műve. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy hosszadalmas előjáték és kellő mennyiségű sikosító nélkül az anális közösülés nem életszerű :-)



Abécé randi - 5. rész

[T]étova mozdulattal nyúlt a férfi a most már lassan zsugorodó farkához, mintha nem volna biztos benne, hogy el akará tenni, de végül megtörölgette és az alsójába rejtette, de közben folyamatosan a lányt figyelte egy könnyed mosollya a szája sarkában. Amint a kipirosodott arcú lány nagyjából rendbe szedte magát mahágoz vonta, mélyen a szemébe nézett és ismért megcsókolta. Hosszasan, határozottan de nem durván a lány szájába nyúlt a nyelvével, mély francia csókkal fedezte fel annak forró száját, érzékien harapta az ajkait. Elvált a szájuk, meghitt majdnem romantikus hangulat telepedett közéjük ahogy mosolyogva néztek egymásra. A pofon a semmiből jött, megvillant a férfi keze, aprót csattant tenyere a lány forró arcán. Játékosan szadista kéj-mosoly jelent meg a férfi arcán.

- Micsoda szuka-Hercegnő vagy Te, Drágám! Sok mindenre számítottam, de erre nem. Te... teljesen elcsavarod a fejem. - mosolygott és megint megcsókolta, röviden de szenvedélyesen, ujjai a lány most már ruha takarta fenekébe markoltak. - Gyerünk, kezdhet gyanús lenni hogy foglalt a mosdó.

[U]tálnia kellett volna a férfit - ha másért nem, ezért az utolsó pofonért, ami valószínűleg most meglátszik az arcán, még pirosabbá téve azt -, de a vágy, amit keltett benne a durva érintés és a lágy csók, megakadályozott minden más érzelmet. A vágy tartotta a jelenben, és minden pillanatát élvezte az együtt töltött időnek.

Elindult az asztaluk felé, élvezve a pincér kicsit megütközött pillantását, amiből irigység is sugárzott - majdnem biztos volt abban, hogy ha nem is hallotta meg őket, akkor is leolvasta arcukról, hogy mi történt a mosdóban az elmúlt percekben.

A férfi kávéscsészéje még ott volt az asztalon, a fagyiskelyhet már elvitték. A lány leült a helyére, keresztbe tette a lábát, és nézte, ahogy a férfi is leül. Jó volt végignézni az arcán, a szemein, az ajkain, aztán a felsőtestére csúszott a tekintete. A széles vállak most is biztonságot sugároztak, nagyon szeretett volna odabújni a férfihoz. Persze, azt most nem lehet - tűnődött magában, és közben eszébe jutott, hogy bezzeg a mosdóban dugni, azt lehet..., ezen elmosolyodott, és ezzel a kacérnak látszó mosollyal nézett újra férfi szemébe.

[V]onakodás helyett azonban bátorító mosolyt kapott vissza, és meglepetésére a férfi közelebb csúszott, míg egészen össze nem simultak, a lány mezítelen lába a puha szövetnadrághoz dörzsölődött. Egy izmos kar nyúlt át a háta mögött majd távolabbi vállát megfogva gyengéd erőszakkal magához vonta a felhevült testét, heizátló lábait egy másik kéz könnyedén átemelte saját ölén ezzel maga felé fordítva a lányt, hogy arcuk madjnem összeért. Újabb csók, gyengéden kezdve majd vadabbá válva, szemérmetlenül támadva az ajkait. Alig hogy elválltak a lány érezte ahogy a hajánál fogva gyengéden de határozottan hátra húzzák a fejét, és a férfi már a nyakát csókolta, erővel, talán szívta is, később meg kell néznie maradt-e folt a helyén. Érezte a térde hajlatánál, hogy a férfi kemény megint, ágaskodó farka mely pár perccel ezelőtt még a hüveléyben járt majdnem átdöfte a cipzárát. Ahelyett azonban, hogy ott helyben az asztalra döntötte volna végül megállt, és csak egyszeráen magához húzta a lányt, fejét oldalvást a mellkasára fektette, ujjai a tarkójával, hajával, fülével játszadoztak.

- Ha már ilyen jól megismerkedtünk, a valódi nevem Roland. És véletlen holnap és holnapután ráérek. Van egy kis tanyám, igazi felszerelt kis birodalom ahová pihenni és relaxálni járok. Illetve... van egy egészen meghitt, különleges alkalmakra tartogatott szoba is ott. Volna kedved kirándulni velem egyet?

[W]hiskey illat csapta meg a lány orrát, talán a férfi kávéjából lehetett még érezni.
- Most jól esne egy - gondolta a lány - mert a kérdés eléggé meglepte, méginkább az, ahogyan reagálni szeretett volna.
Igen, igen , igen...!! - mondta volna legszívesebben, de nem akart túl mohónak tűnni... Talán csak valami tréfát űz veli a férfi...
- Egy kicsit gondolkodhatom a válaszon? És szeretnék kérni egy Jacket meg egy colát. - mondta végül, de nem akart hidegnek sem tűnni, ezért hozzátette - Szívesen Veled tartanék, de tényleg át kell gondolnom, hogy át tudom-e tervezni a hétvégémet, mert nem számítottam egy ilyen meghívásra.

Eközben a fejét csak egy kicsit fordította a férfi a felé, hogy lássa az arcát, hátha meglát benne valami komolytalanságra utaló jelet. De semmi ilyesmit nem vett észre, így megnyugodva bújt még közelebb, mintha csak bele akarna olvadna a másik testébe. Jól érezte magát, szinte boldog volt.

[X]ilofon hangjára emlékeztető csörgés vágott bele a közéjük ülepedő csendbe, és a lány érezte ahogy megrezeg az ing amire a fejét hajtotta. A férfi kikapta zsebéből a mobilt és egy szimpla mozdulattal elnémította, meg sem nézte ki volt a hívó. A pincér felé intett és amint a fickó feléjük fordult rendelt is:

- Két whiskey colát, legyen szíves.

Egy pillanattal később keze már a lány tarkóján nyugodott és kellemessen simogatta a haját, ujjai játékosan és teljes tudatosággal szinte megcsiklandozták a füle tüvét.
- Van egy szobám ott, igazi szerelmi barlang, minden földi jóval és beszereztem még néhány eszközt a pokolból is. Pont azért, mert reméltem, hogy olyasvalakira akadok, mint te vagy. - mondta halkan, de a lány jól hallotta minden szavát.

- Adok neked időt, szívem. Mire megérkezik az italunk szeretném, ha döntenél. A csend nemet jelent. Most hagylak, gondolkodj.- mondta komolyan, de közben a szabad keze a lány mezítelen lábára csúszott majd lassan felvándorolt a combok felé, ujjbegyei kellemesen simogatták a selymes bőrt, és nem álltak meg a ruha szegéjénél. Szerencsére mindez az asztallap alatt történt, a pincér semmit sem láthatott.

[Y]oda mester szavai jelentek meg a lány gondolataiban:
"A sötét oldal mindenre felhőt borít. Lehetetlen meglátni a fényt, a jövőt. " - Nem tudta, miért pont ez jutott az eszébe, de szeretett a megérzéseire hagyatkozni... Ha nem is tudta rögtön megfejteni a szavak értelmét, a mostani döntésével kapcsolatban, de azt sejtette, hogy mindenképpen segíteni fognak a döntés meghozatalának pillanatában.

Érezte a férfi kezét, ahogy egyre feljebb csúszik a combján..., érezte a feltörő vágyat..., és ahogy a férfire nézett, meglátta az arckifejezésében a játékot. A játékot, ami hiába volt vonzó, de tét nélküli volt. A lány csak magas tétekkel szeretett játszani, anélkül nem látta értelmét. Ha nincs mit veszíteni, akkor nyerni sem lehet eleget. Ha mindent meg akar kapni az élettől, akkor mindent kockáztatni kell. Ezt a játékot viszont nem egyedül játssza..., a férfi nem őt akarta, csak a kalandot.

A pincér szó nélkül tette le a két wiskeyt és a két colát az asztalra, a lány mosolyogva köszönte meg.

[Z]avart tétovaság vette át a férfi eleddig magabiztos és célratörő mozdulatai felett az uralmat. Nem tudta, nem látta mégis érezte, hogy valami megváltozott, mintegy varázsütésre. Az eddigi fülledt és szikrázó légkör hirtelen átalakult. Hidegebb lett, személytelenebb, majdnem átlagos. Nagyot sóhajtott. Bár a lány viselkedése nem sokban változott de választ mégsem adott és minden jel szerint ez így is fog maradni.

Lassan kifújta a levegőt majd gyengéd, kifejezetten lovagias mozdulattal de ellentmondást nem tűrően kisegítette a lány az öléből.

- Értem.-mondta halkan ahogy felállt. Arca nyugodt volt és férfias, de szemeiből szomorúság sütött.
- Ha mégis meggondolod magad... tudod a számomat. Tényleg jobbat érdemelsz, de ez vagyok én. Köszönöm. - mondta és lassan elsétált, csak annyira állt meg a pultnál, hogy átadjon egy bankjegyet a pincérnek.

THE (not happy) END

TEARED & PARDUCVADASZ - 2015