Szex receptre

Jó múltkorában irtó érdekes film akadt a kezembe (Kiki, el amor se hace címre hallgat - nem tudom, létezik-e már belőle szinkronos verzió). Igazából fogalmam sem volt róla, mire számíthatok, összesen annyi derült ki a leírásból, hogy spanyol, feliratos, jó értékelést kapott alkotást készülök megnézni. Nos, akadt itt minden. Harpaxophilia, Dacryphilia, Textophilia, Dendrophilia, Polyamory, kicsi pisiszex, némi fenekelés, mélyen bealtatózott féllel szeretkezés (és másozás), kötözés, fenekelés, használt bugyikkal kereskedés – mindez közel két órába sűrítve. Te jó ég, csak úgy kapkodtam a fejem!

Bizonyára minden fentebbi külhoni szó magyar megfelelője is létezik valahol, ám férfiasan be kell vallanom, némi guglizás után feladtam ezek keresgélését, így maradnak a latin nevek. Ha a rendezőnek, Paco Leónnak megfeleltek, szerintem számomra is tökéletesek lesznek. A továbbiakban is megmaradnék ezek használatánál.

A BDSM világába belemászva, benne alaposan megmártózva, vele jól átitatódva úgy sejtettem, már nem igazán fogok olyasmivel találkozni, ami meglepne. Sokféle fétisről hallottam már, említették őket, filmekben láttam, sorozatokban tűntek fel, néhánnyal találkoztam személyesen is. Ha az ember nyitott szemmel jár, idővel sok minden ráragad. Nos… akadnak még meglepetések.

Ügyesen indít a film, nagyon jól összevágott képekkel, és rögvest egy olyan szexuális devianciával – nevezzük mondjuk így -, ami talán a legtöbbek számára ismerős lehet. Kicsit olyan ez, mint a „melyik nő ne játszott volna el a kurvulás gondolatával?” kérdés: „melyik nő ne játszott volna el a gondolattal, hogy erőszak áldozata lesz?”. Ám, most nem a klasszikus megerőszakolós fantáziákra kell gondolni. A Harpaxophilia annyit takar, hogy az illető erőszakos szituációtól, mint például egy utcai rablás vagy túszul ejtés, szexuális izgalomba jön, adott esetben el is élvez. Egyik huszon-harmincéves főszereplőnk is így van ezzel, és élete párja, amint erre rádöbben, mindent megtesz annak érdekében, hogy kedvese ez irányú vágya beteljesülhessen. Az más kérdés, hogy ezt a vonalat egy másik filmben, máskor, máshol már láttam – bár a film címe akkor sem jutna eszembe, ha péppé vernek -, ettől függetlenül nagyon kis aranyos szál itt is. Nem lövöm le a poént, hogy mivel végződik a próbálkozás.

A következő latin borzalomról viszont még csak nem is hallottam: Dacryphilia. Kérem szépen, akinek ilyenje van, arra izgul, ha valakit sírni lát. Ideális esetben nyilván azt, akivel szexelni készül. Történetünkben a dolog véletlen derül ki, az illető nem tudott ez irányú vonzalmáról korábban, azonban annak felszínre jutását követően minden lehetséges alkalmat megragad arra, hogy kedves férjének szeméből legalább néhány apró könnycseppecskét kicsaljon. Mondanom sem kell, végül már elég aljas módszerekhez folyamodik.

Textophilia. Hát itt kifeküdtem. Hogy valakinek konkrétan attól legyen orgazmusa, hogy egy bizonyos fajta textíliát fogdos. Megőrülök. És ilyen van! Nyilván nem könnyű az illető élete – kiválóan illusztrálja a film is.

És akkor ott van még a Dendrophilia. Aki e csodás -philia birtokában van, az növények barátságát keresi. Szorosan és meglehetősen szorgosan. Emlékszem, anno olvastam valamelyik akkoriban menő tini újság levélírós rovatában, hogy valaki azzal fordult a lap szakértőjéhez, hogy úgy érzi, a lakásban található hatalmas fikusz figyeli, és szexuális vonzalmat táplál az ő irányába. Akkor jót nevettünk rajta a barátnőimmel, és egyszerűen ízetlen tréfának gondoltuk. Lehet, hogy mégsem az volt?

Egy másik pár a Polyamory – gyanítom, ő lesz a poliamória, azaz három vagy több partner közötti tartós intim, szexuális kapcsolat – keretei között találja meg a boldogságot, pedig már X ideje házasok, sőt, még porontyuk is született. Az övék az ellaposodott kapcsolat felturbózására irányuló szál. Fenomenálisan sikerül, mit ne mondjak: útjuk során járnak fétis partiban, lehetőségük van némi fenekelésre is, apróka lepisilés is képbe kerül, illetve némi leszbikus vonalat is meglegyintenek.

Az már tényleg csak hab a tortán, hogy a filmben egymással párhuzamosan futó szálak között találunk olyat, amelyben a férj csak úgy képes intim együttlétre az önutálattól (és feltehetőleg magától az élettől is) szenvedő feleségével, hogy begyógyszerezi, és álmában kisminkeli, szép, szexi ruhába bújtatja, csinos körömcipőt vesz a lábára, majd régi családi videókat néz vele. Szomorú és megindító képsorok. Napközben pedig azt hallgatja egy kollégájától, amint az elmeséli, milyen jól jövedelmező vállalkozásba kezdett a lánya, aki használt bugyijait árulja online, igény szerint illatosan, pisisen vagy akár véresen is.

Ezek után az ember ül, és várja, hogy a fenébe fog ebből kikeveredni a minden jó, ha jó a vége életérzés?! És valahogy mégis sikerül! Szereplőink haladnak tovább az élet rögös útján, remélhetőleg eggyel kevesebb problémával a batyujukban, de mi lesz velem, a nézővel? Hé! Velem mi lesz? Annyi a kérdés, a gondolat…

Például, hogyan alakulnak ki vajon ezek az állapotok (netán betegségek)? Az egyik szereplő megemlíti, hogy náluk ez családi vonás. Női ágon öröklődik. Oké. Ez egy. Lehet így születni. Vagy ez menet közben is kialakulhat? És hány van ebből? És… és… és…

Gugli az én jó barátom, segítségül hívtam megint. A wikipédián összesen százhárom variációját találtam a különböző -philiáknak, de nyilván nem teljes a lista. Magyar források között például találkoztam olyan meghatározással, ami nem szerepelt a wikin, és vice versa. Egy biztos: nagyon sok formája, fajtája, megjelenési lehetősége van. A hullákhoz, állatokhoz vonzódás is talán az ismertebb megnyilvánulási formák közé tartozik, de számon tartanak még más egyéb, számomra igazán hihetetlen szexuális vágykeltőket is, mint például az evés/etetés/hízás, bogarak, plüss állatkák, vérivás, emberi hús evése vagy a szemgolyó megnyalása. Mondjuk, az is egy érdekes kérdés, hogy a frászba döbben rá valaki, hogy őt ez beindítja? Remélem, nem tapasztalati úton…

Százhárom. Ehhez képest én egy nagy, kövér nulla vagyok. Az, hogy újabban kifejezetten igénylem a játszós nyakörvemet, mielőtt nekilátunk a mókának, és utcára is szívesen lépek ki valamelyik visszafogottabb kreációban, szinte eltörpül eme válogatott igények mellett. Pici popsi-pacsi, némi kötözés, netalántán trágár beszéd? Amíg rá nem izgultál egy jó kis Smith and Wesson 32-esre, addig neked is tinó a neved! Nem élveztél egy nagyot egy Ady költeménytől? Áh, uncsi…

És vajon milyen érzés lehet rádöbbenni arra, hogy az ember nem szokványos dolgoktól, nem szokványos módon jön izgalomba? Mekkora meló lehet ezt önmaga számára beismernie valakinek? Aztán elfogadnia. És milyen nehéz lehet valakivel megosztani… Ha egyáltalán rászánja magát az illető. Önmagunk megismerése, felvállalása alapvetően sem egy egyszerű sétagalopp, hát akkor még egy ilyen extrával felszerelkezve milyen rázós menet lehet…!

Megáll az ész! És én még azt gondoltam, az a meredek, ahogy én élem az életem. Már pusztán ezért megérte volna megnézni a filmet, de az az igazság, ennél sokkal többet is adott. Örülök, hogy ráakadtam. Kivételesen nem elvesztegetett két órának érzem a mozizással töltött időt.