Légy perverz! De hogyan?!

„Perverz lányt keresek”, „légy kellően perverz”, „perverz vágyak előnyben”, „perverz fantáziájú vagyok” – ismerősen csengő sorok? Az útóbbi időben már nem is tudom, hányadszor köszön vissza e frázis különféle szövegkörnyezetben. A farokméret után (lásd korábbi bejegyzés) most ez szúrt szemet, és piszkálta meg a csőrömet annyira, hogy úgy érezzem, ki kell írnom magamból feltámadó gondolatviharomat.

Kezdjük egy tanmesével. Hogyaszongya...

Vegyünk egy kedves, kellemetes, összeillő párocskát, kik megfelelően konzervatív értékrendet örökölve léptek ki a nagybetűs Élet mezejére és szálltak be a nemek csatájába. Szerencséjükre egymásra találtak érdeklődésükben és ágybéli szokásaikban is. Szex előtt Mancika mindig diszkréten leoltotta a villanyt, Pistike pedig finoman magukra igazította a takarót. Néhány kellemes, jól összehangolt mozdulat, testek egymáson súrlódása, halk nyögés, majd helyére igazítva a pizsamát mindketten elégedetten hajtották álomra fejüket, s a misszionárius pózon kívül más még álmaikban sem kísértette meg őket.

Nos, ahogy a mesékben az már lenni szokott, drámai, s nem kevésbé váratlan fordulat után, ahogy a költő mondotta volt, elváltak egymástól, mint ágtól a levél. Új pár keresésébe fogtak, találkoztak is jónéhány jelentkezővel, majdan hogy, hogynem mindketten ráakadtak egy-egy ígéretes jelöltre. Szó szót, tett tettet követett, mígnem egyszer csak kikötöttek az ágyban.

Igen ám, de Mancika új párja óvatos puhatolózás után felvetette, hogy mi volna, ha ő harmatos ajkaival megérintené AZT. Uram bocsá, esetleg szájába is venné. Hát micsoda deviancia ez?! Még, hogy ő...? Azt?! Rögvest vége is lett a bimbózó románcnak.

De nem járt Pistike sem jobban. Újdonatúj barátnéja egyik este csábos pillantások közepette égve felejtette a villanyt, s szentségtörően hiányos öltözetben lejtett felé, félre nem érthető mozdulatok kíséretében. Bizony inába szállt Pistike bátorsága, s meg sem állt hazáig.

Randipartnereik pedig csupán egyetlen nagy tapasztalással gazdagodtak: hát, ilyen prűd partnerrel még sosem találkoztak, az egyszer hétszentség.

Mi volt Pisti és Manci hibája? Hibáztak ők? Hát új partnereik? Nem hinném. Csupán más neveltetést kaptak, az élettől pedig más pofonokat, más ajándékokat, és ily módon a jellem és szexuális kultúra fejlődésének egészen más mezsgyéjén, az igények kialakulásának teljesen más útján meneteltek előre.

A hiba – ha lehet annak nevezni – talán csak annyi volt, hogy nem megfelelő partnerre akadtak az új próbálkozás során. Az ő szempontjukból irtózatos perverzióra és deviáns viselkedésre kényszerítve érezték volna magukat, ha belemennek abba a szituációba, amit az élet eléjük sodort.

Ha viszont új pertnereik szemszögéből tekintünk a szituációra, akkor bizony iszonyatos konzervativizmusról tettek ők ketten tanúbizonyságot.

Kinek van igaza?

Hol kezdődik a perverzió és hol ér véget a norma? Ki mondja meg, mitől perverz egy szituáció? Lehet, hogy az egyik ember számára már egy anális behatolás is elképzelhetetlen, míg a másik egy vállrándítással veszi tudomásul, ha kalodába zárják, miközben a fenekét öklözik, ellenben a hetedik határig lehet űzni a vér puszta említésével is. Miért perverz az egyik és nem az a másik?

Sőt, ha még a fentebbi anális példánál maradunk, a homoszexualitást az egyház évszázadokon keresztül üldözte. Akkoriban az perverziónak számított. Manapság is több ország van, ahol ferde szemmel nézik az egyneműek kapcsolatát, néhány helyen máig büntetendő.

De ugyanezt megfordítva is tudtuk produkálni. Anno teljesen szokványos volt, hogy a fiatal fiúk kecskén, ártatlan szemű barikán próbálgatták azt, aminek aztán nem egy bociszemű leány látta hasznát később, amikor nem úgy nyúltak hozzájuk, hogy azt sem tudták, melyik a csaj eleje, melyik a csunyája. Manapság viszont, ha valakinek véletlen kicsúszik a száján, miszerint ő bizony titkon elképzelte már, milyen lenne kutyával, azonnal keresztes hadjárat indul ellene és az illető kezdheti is szorgalmasan ásni önnön sírját, mert biztos az ítélet.

Mitől függ tehát a perverzitás? Történelmi korhoz kapcsolódna? Vagy földrajzi elhelyezkedéshez? Törvényhez?

Tőled függ? Tőlem? A te értékrendedtől? Az enyémtől? Társadalmi konvenciótól? Valahol le van fektetve, hogy hol van a határ? Ez perverz? Az nem? Miért igen...? Miért nem...?

Legalább annyira az őrületbe lehet kergetni ezzel a kifejezéssel, mint az átlagon felüli farokméret említésével. Mindkettő annyira relatív. Mondd ki, mit szeretnél, ne azt hangoztasd, hogy legyek perverz. Miben, kedves, mennyire, hogyan, milyen irányba, milyen műfajban? Konkrétumokkal már tud az ember mit kezdeni. De egy pusztába kiáltott „perverz”-zel...
A fene se tudja, mit takar.