A méret a lényeg

„Ha nem akarod, hogy a nálad nagyobbak legyőzzenek, akkor eddz kétszer olyan keményen! Nem kell mindent a tehetségre fogni. A lényeg az, hogy mennyit dolgozol.” (Ace of Diamond c. film)

Az utóbbi napokban valahogy befészkelte magát egy gondolat a fejembe, és csak nem hagyott nyugodni. Átlagon felüli méret – annyi helyen olvastam már. Kaptam emailben, bombáztak vele Tinderen, büszkélkedtek vele különféle fórumok profil leírásaiban. Addig-addig tolta az élet a képembe ezt a kifejezést, hogy komolyan felhúztam magam rajta. Mihez képest átlagon felüli? Mégis, hogyan mérik? Miért gondolják annyian, hogy a méret a lényeg? Miért dörgölik ezt rögvest az orrom alá? És főképpen, miből gondolják, hogy van bármi fogalmam is róla, hogy a gyakorlatban az X cm, az mégis mekkora?

Átlagon felüli. Rendben. Találkoztam életem során X farokkal. Az állítólagos méretessel együtt mondjuk X+1-gyel. Ez alapján kialakítottam magamban egy képet az „átlagosról” és az „átlagon felüliről”. És akkor ott van az, aki e hangzatos állítást odaböffenti a képernyőre. Ő mégis hány hímtagot vizsgált meg élete során? Ugyanazokat vette górcső alá, mint én? Kétlem. Márpedig, ha így van, az ő elképzelése e paraméterről minden bizonnyal eltérő lesz attól, amilyen képet én kialakítottam magamban, és máris meg vagyunk lőve.

Amikor ezt a kifejezést meglátom, elmerengek, vajon hány háztartásban található tolómérő? Mert az egy dolog, hogy a hosszat valamelyest le tudja az ember fia centizni. De mi a jó istent csinál az átmérővel?! Fölé tartja a mérőszalagot és saccol? Rém pontos mérési módszer. Körbefogja cérnaszállal, aztán átmérőt számol? Vagy emlékszünk a képletre, vagy segít a gúgli, vagy az sem jut eszünkbe, hogy így is meg lehet mérni. Ha magamból indulok ki, biztosan nem jutna eszembe, inkább úgy sacc per kábé mondanék valamit, de azt is inkább felfelé kerekítve kettővel, biztos, ami tuti.

Ugyan már, dehogy a méret a lényeg. Kedveseim, és mi van a formával, az alakkal, az arányokkal?! Van, aki vékony, ámde cserébe nyurga. Akad, aki kisebb, ellenben rém vaskos. Lehet jobbra húzó a szerszám, balra kunkorodó, szomorkodva lefelé néző vagy büszkén felfelé tartó. Vastagodhat egy picit a vége felé, lehet furcsán girbegurba, körülmetélt vagy metéletlen. Ne gondolja senki sem, hogy ez nem számít! Dehogynem. Sőt! És akkor még nem ejtettünk szót a technikáról. Azért ebben a műfajban kicsit sem elhanyagolható, hogyan nyúl egyik fél a másikhoz. Persze, nem tagadom, futottam már bele olyan helyzetbe, amikor nagyon nehezen álltam meg, hogy vissza ne kérdezzek, ahogy az ominózus viccben is: már bent vagy, édes? De a másik véglettel is találkoztam, amikor nem egy, nem két alkalom szükségeltetett ahhoz, hogy összeszokjunk és ne vérezzek minden egyes aktus után. Nem boldogságos állapot, nekem elhihetitek.

De könyörgöm, miért kell ezt rögvest az arcomba nyomni? Nem lehetne, hogy váltunk néhány értelmes mondatot elébb? Értem én, hogy találkozásunk alapvető célja nyilván nem a teaparti lesz, de legyünk már ennyire civilizáltak. Egyébként meg, miért gondolja bárki is, hogy tudok bármit is kezdeni a centiméterben büszkén kivágott adattal? Bármily furcsa, szinte egyik korábbi partnerem méreteit sem firtattam, ergo, hiába röpködnek itt a számadatok, ha nem tudom mihez viszonyítani. Add a kezembe, nézzük meg, megy-e a mélytorok, és megmondom, átlagos vagy átlagon felüli vagy. Ám megint csak: a saját mércém szerint. Nem a tiéd, nem az objektív tanulmány eredményei szerint (lásd itt: https://9gag.com/gag/a2dBKnO/average-dick-size-by-country). A saját, szubjektív, tapasztalati alapon született mércém szerint.

Lehet dobálózni nagy szavakkal. Lehet büszkének lenni. Nem vitatom, hogy nyilván akadnak olyanok, akik valóban figyelemre méltó paraméterekkel rendelkeznek és erre méltán büszkék is, de sajnos az ő értékeiket jelentősen letolják azok, aki harsányan hirdetik nagyságukat, majd találkozó alkalmával az erre vadászó hölgyeményt jól pofára ejtik. Persze, lehet mondani, ki, mekkora. Csak akkor tanulja meg mindenki elviselni, ha véletlen képen röhögik. Nem szándékosan, nem rosszindulatból. Néha sajnos kitör...