2016. 07. 03. 12:55 | Megjelent: 1171x
Amikor az élményközpontú ülésekkel kísérletezni kezdtünk, Peter alig-alig tudott létezni a hétköznapi életben. Csaknem folytonosan megszállás alatt tartotta az a gondolat, hogy keres egy bizonyos testi jellegzetességekkel bíró férfit, aki lehetőleg fekete öltözetet visel. Meg akart ismerkedni ezzel az emberrel, el akarta neki mondani, hogy sürgető vágyat érez arra, hogy bezárják egy sötét pincébe, majd különböző ördögi testi és lelki kínoknak vessék őt alá. Mivel semmi másra nem volt képes gondolni, céltalanul lődörgött a város utcáin, nyilvános parkokban, illemhelyeken, presszókban, vasútállomásokra járkált, hogy megtalálja ezt az embert.
Többször is sikerült rábeszélnie vagy lefizetnie különböző férfiakat, akikre ráillettek a fejében lévő tulajdonságok, és olyen ígéreteket csikart ki tőlük, hogy megteszik, amit kér. Mivel különleges képessége volt rá, hogy szadista vonásokkal bíró embereket válasszon ki magának, kétszer majdnem életébe került a dolog. Többször komolyan megsérült, egyszer pedig az összes pénzét ellopták tőle. Amikor sikerült megtapasztalnia, amiért sóvárgott, rendkívüli módon rettegett és valójában erősen rosszul érezte magát a kínzásoktól. E problémája mellett, Peter ráadásul még öngyilkosságig fokozódó depresszióban és impotenciában szenvedett, időnként epilepsziaszerű fejgörcsök törtek rá.
Élettörténetének rekonstruálásakor, arra jöttem rá, hogy a legnagyobb gondjai akkor kezdődtek, amikor a második világháborúban akarata ellenére munkába fogták Németországban. A nácik az általuk elfoglalt területekről elhurcolták az embereket, és olyan helyen alkalmazták őket, amelyeket sűrűn fenyegettek légi támadások, öntödék és lőszergyárak. Abban az időben két SS tiszt, pisztollyal kényszerítette Petert arra, hogy részt vegyen homoszexuális játszadozásaikban. Amikor véget ért a háború, Peter felismerte, hogy ezen élmények hatására nagyon megkedvelte a passzív módon elszenvedett homoszexuális közösülést. Ez fokozottan fetisizmusba ment át, amely nála fekete férfi ruhában találta meg a célját, végül kialakult a fentebb részletezett összetett megszállott és kényszeres mazochista viselkedésmód.
A 15 egymást követő tudattágító szerekkel megtámogatott terápiás ülés nagyon érdekes, fontos és sűrített élményrendszereket fedezett fel és hozott a felszínre. A felszínhez legközelebb eső rétegben voltak Peter szadista partnereivel szerzett újkeletű traumatikus élményei. Sokszor előfordult, hogy friss ismerősei ténylegesen megkötözték, étlen és szomjan a pincébe zárták és kívánságainak megfelelően kínozták ostorral és fojtogatással. Az egyik ilyen férfi fejbe verte, majd megkötözte madzaggal és az erdőben hagyta miután elszedte tőle az összes pénzét.
Peter legdrámaibb kalandja akkor történt, amikor találkozott egy férfival, aki azt állította, hogy van egy erdei házikója, amelyben éppen olyan pince van, amilyet Peter szeretne. Megígérte, hogy elviszi oda. Amikor a vonaton ültek a férfi nyaralója felé, Peternek szemet szúrt a férfi furcsán degeszre tömött hátizsákja. Amikor a férfi kiment a wc-re, Peter fellépett az ülésre, belekukkantott a gyanús hátizsákba. Egy teljes ölőfegyver készletet fedezett fel benne, amelyben volt lőfegyver, hentes kés, frissen fent bárd, és egy amputálásra használatos sebész fűrész. Olyan pánikba esett, hogy kiugrott a mozgó vonatról és súlyos sérüléseket szenvedett.
A fenti epizódok elemei alkották Peter legfontosabb sűrített élményrendszerének felszíni rétegét. Ugyanennek a rétegnek egy mélyebb rétege Peternek a fasiszta Németország köreiből jöttek elő. Azokon az üléseken, amelyeken élmény-konstellációjának ez a része jött a felszínre, részletesen újraélte az SS tisztekkel szerzett élményeit és a hozzájuk kapcsolódó összes érzelmeit. Ráadásul több más traumatikus emléket is újraélt a II. világháború idejéből.
Utána következtek a Peter gyermekkorából származó rétegek, különösen azok, amelyekben a szüleitől elszenvedett büntetést tartalmazták. Iszákos apja gyakran erőszakoskodott részegen és egy nagy bőrszíjjal rendszeresen verte. Anyja kedvenc büntetése az volt, hogy étlen és szomjan egy sötét pincébe zárta Petert és sokáig nem engedte ki. Peter felidézte, hogy anyja nem is hordott mást, mint fekete ruhákat, nem tudott felidézni olyan esetet, amikor más lett volna rajta. Amikor emlékeiben idáig ért, felismerte, hogy megszállottságának egyik gyökere a jelek szerint, az olyan szenvedés utáni sóvárgás volt, amiben kombinálódnak a szüleivel elszenvedett büntetések elemei.
Amikor folytattuk az üléseket, elmélyült a folyamat és Peter kénytelen volt szembenézni a születése traumájával és annak összes biológiai borzalmával. Ebben a helyzetben megvolt minden olyan elem, amelyet elvárt, amikor szinte könyörgött, hogy valaki szadista bánásmódban részesítse. A sötét bezárt hely, a testmozdulatok korlátozott és beszűkített volta, valamint a szélsőséges testi és érzelmi kínok. A születés traumájának újbóli átélése végül olyan mértékben feloldotta benne a bonyolult tüneteit, hogy újra működőképessé vált az életben.
(Be open minded, share your reflection thoughtfully. Rough translation of a case study from the ‘60s that happened at the Psychiatric Research Institute in Prague. The post is part of my curiosity and my private social experience. The source is offline, Stanislav Grof, Md - LSD Psychotherapy, 1994)
Hozzászólások (6)
miután szembesülsz a félelemmel, átadod magad neki, az a pillanat az, amikor kitisztul belőled. Eltűnik a gát és teret kap mind az, ami addig nem.
A többi rész, amely addig valami miatt el volt nyomva, felébred és mint a kíváncsi gyermek, elkezdi felfedezni a világát.
"Mi van akkor, ha nem érezzük mindezt rossznak, az életet élhetetlennek, közben visszatekintve elgondolkodunk, hogy talán másként is történhetett volna?"
pillangóhatás című film erről szól egyébként.
Nem nő fel ember úgy, hogy számára minden tökéletes tudjon lenni. Túl összetettek és egyediek vagyunk ahhoz, hogy receptet lehessen írni arra, hogy mi a tökéletes fejlődés. Ami az egyiknek jó, az a másiknak rossz. Ami az egyiknek fojtó szeretet, az a másiknak kevés.
A születés élménye mindenki számára trauma. Csak bele kell gondolni. Csepp gyermek, még érzelmeit sem tudja kiélni, és magatehetetlenül milyen stressz helyzetnek és fájdalomnak van kitéve, amikor keresztül préselődik a méhnyakon. Ezek mind olyan fájdalom ingerek, amelyek ugyan úgy idegpályákat (ezáltal emlékeket) építenek ki az agyban.
egyébként a történet végletét nem a születés traumája bontakoztatta ki, hanem a gyerekkori megélései, mikor szeretet helyett fájdalmat és kínzást kapott. Az agy és a psziché fejlődésének alapfeltétele a szeretet, így Peter akkor tudott legközelebb kerülni anyjához és apjához, amikor azok tettlegességhez folyamodtak. A szeretet utáni sóvárgás pedig így rögzült, teljesen félrekondicionálva és kielégületlenül.
a méh élmény annyiban érdekes ebben a történetben, hogy a terápiához használt LSD (amely klinikai gyógyszer volt, míg utcára nem került), olyan mély módosult tudatállapotot állított elő, amelyben egészen ilyen korai emlékek is felszínre törtek.
Mi van akkor, ha nem érezzük mindezt rossznak, az életet élhetetlennek, közben visszatekintve elgondolkodunk, hogy talán másként is történhetett volna, ha belegondolva az alapot tekintjük hibásnak...de tényleg hiba e, kell e, hogy az egész rendszert felforgassuk, miért nem lehet, vagy éppen, hogy miért kell elfogadni az így való működést? Na ez így nagyon zagyva lett, lehet...
Talán én le is írtam hogy mit értek belöle...
Biztos Neked is van "kereszted". Ha nem is tudatosan, de van. Szerintem mindenkinek van. Senki nem születik BDSM vágyakkal. Legyen az ilyen sźélsőséges mint eme cikk, vagy csak egy egyszerű eset.
Te mit akarsz ebből érteni?
Mindenkinek meg van a "keresztje" hogy hogyan jutott el ide...szerintem.
Vagy rosszul gondolom?