Vivicának!, vagy mégse?

Az alábbi blogbejegyzés levélnek indult, de ismét nem tudtam visszafogni kavargó gondolataim, vívódásom.
Az igazság az, hogy így könnyebb saját magam számára is megfogalmazni, kicsit dokumentálni is érzéseimet. Mert változok, s talán nyomon is akarom követni a változást.
Az előző bejegyzésre meglepően sok és kedves reakció érkezett tőletek magánba, akiknek más benyomásuk volt köszönöm, hogy visszafogták magukat.
Többen értékelték őszinteségemet, bátorságomat, ez kicsit meg is ijesztett:) .
Nem bátor vagyok, csak egyszerű, (vagy együgyű...)



Kedves Vivica!
Múltkor csak egy sort válaszoltam.
Nem is ismertelek,időm se sok volt, illetve, meglepetésemre hirtelen sok üzenetet kaptam, s csak átfutottam őket.
Nem magyarázkodok, mert amit igazán nehéz megmagyarázni, az az, hogy hogyhogy eddig nem olvastam az írásaid, hisz a "Smaragdrózsa" című mindig ott szerepelt a főoldalon. Talán a sok szám, (a folytatások száma,) volt kissé zavaró, hisz belemélyülni ezen oldal tartalmába sincs mindig elég idő, lehetőség.
Le kell írnom, - pedig én is szégyenlős vagyok :) !, hogy mi történt velem ma reggel, a Te közreműködéseddel, de ehhez egy kicsit többet kell megtudnod az előzményekről. A blogomba már beleolvastál, valami elképzelésed lehet rólam. Az elmúlt időszak nagyon nehéz volt számomra. Lassan túljutottam azon a holtponton, amikor saját kapcsolatomon belül szerettem volna "teljes" életet élni. Egy nagyobb fokú harmóniához mindenképp szükségem lenne a testi-lelki kielégülést hozó, de minimum mindkét fél számára nagyfokú örömet nyújtó szexuális élményekre. Világért se tolnám a felelősséget a másik félre, de ez nem adatik meg, s inkább mélyül köztünk a szakadék. Próbáltam rávezetni igényeimre, de ez nem erőszak. Én meg pláne nem vagyok erőszakos. Sajnos önző sem...
Rájöttem, hogy,( ha Isten és a Párt, is úgy akarja :) ), a most is bennem kavargó gondolatokat majd a blogjaimban fejtegetem, visszatérek oda, hogy mit tettél velem.
... de nem értheted, ha nem tudod mi dúlt bennem.
Szégyen, vagy sem, minél kevesebbszer és minél kevésbé jól sikerült élveznünk egymást párommal, úgy nőtt bennem a feszültség és frusztráció. Én alapvetően nyújtani MINIMUM annyira szeretném az örömöt, mint kapni, sőt anélkül nem is igazán tudom élvezni. Mégis egyre inkább a bdSM felé fordulok, és szolgával fantáziálok. "Érző" emberként megkötözött, megalázott, elfenekelt lányokat nézek képen, videón.
Normális ez?
És a feszültséget, kielégületlenségem saját kezemmel vezet(t)em le. De mivel ez nem jelent VALÓDI kielégülést, és izgalomforrás hatalmas tárháza az internet, gyakran akár naponta 2-3 alkalommal is újra. (Hasonló lehet, mint a kielégülni képtelen nők nimfomániája...) Ez kimerítő, megalázó, és valójában inkább csalódást, mint élményt nyújt. Utána jön a "viszolygás", kiábrándultság, akár undor. És ez ismétlődget újra.
Azt még hozzátenném, hogy józanabb pillanataimban az SM-ben a kölcsönös, önzetlen, szinte korlátok és határok nélküli örömszerzést képzeltem bele, de kiábránduláskor szinte csak perverziónak tűnt. (Meg elérhetetlennek. :))
Aztán (két hete,)"bekopogott" hozzám egy lány, pillanatok alatt kinyíltunk egymás előtt. Ijesztő volt éreznem a bennem kiváltott hatást. (Az ijesztő leginkább az volt, hogy majdnem szerelmet éreztem, néhány kedves, őszinte ( és izgalmas) mondat után. Lehet, -biztos,- hogy lehetőségem lett volna minimum egy találkára, de én még biztos nem állok kész, és ráadásul egész más érzésekre számítottam.) Ez, mint egy robbanás, szétfeszítette szívem. Viszont én, habár nagyon is vannak érzelmeim, megpróbálom mindig az ész hatása alatt tartani. Talán gyáva vagyok, de ha valahova megyek, szeretném tudni, mi vár rám, milyen hatásai lehetnek az útnak.
És csalódást sem szeretnék okozni.
Se itt, se ott, se magamnak.
Az ő hatása is volt, hogy döntöttem, belépek e számomra izgalmas és misztikus világba, de felvértezem magam még tudással, bátorsággal, modorral.
Tisztázom magammal és környezetemmel a helyzetem, hisz a fix pontra szükségem lehet akkor is, ha messzebbre kalandoznék a tervezettnél.
Nem akarok megváltozni, csak boldogságot adni és kapni, tabuk nélkül, örömmel, önzetlenül, és önzőn is.


Kedves Vivica!
Itt már rájöttem, hogy ez nem levél, hanem megint blog lett, ha nem haragszol, neked címezve!
Mi köze ennek hozzád, írásodhoz?

Amióta tudom, be fogok "hozzátok" lépni, lelkem megnyugodott, szívem felindult. És már nem vezetem le a feszültségem. De kételyek még mindig gyötörnek: mért kell ez nekem, (és néha, hogy alkalmas vagyok-e domnak, vagy ez csak lufi fantáziából, de ez utóbbiban tudom, ha meglesz a párom rá, nem lesz gond se.)

Miért kell ez nekem, pontosabban miért EZ kell nekem?!

Miért akarok egy amúgy kedves teremtést "megalázni", megkötözni, elfenekelni,... URALNI ?
Nem vagyok én ilyen, nem akarok én senkit bántani, mért lenne jogom kiélni vágyaim? ...-más kárára?

Vivica, ma reggel nekiálltam olvasni a Smaragdrózsát és úgy az ötödik fejezet környékére VÉGRE, (testben és) LÉLEKBEN KIELÉGÜLTEM! Megadtad a választ, köszönöm.
Lehet, (biztos) én sosem leszek ilyen Úr, talán a földön nincs ilyen, de ez az erotikus kis novella annyira szépen ábrázolja a szub érzéseit, és a közös magasságokat, hogy aki ebből nem érti a szépséget, nem mozdul meg benne semmi, akkor szerintem az perverz. Perverzen prűd, érzelem és fantáziaszegény...és sorolhatnám.
Még egyszer köszönöm, és elnézést hogy ismeretlenül blogot csináltam neked szánt levelemből.
Üdv: nem erőszak