Nem meghatározó gondolatok

Régóta gondolkodom rajt, hogy folytatnom kellene a blogírást.
Annak idején megígértem páromnak, reaktiválom magam a pixien, hiszen az különösen zavarta, hogy tulajdonképpen róla is írtam, igaz a saját problémám kapcsán.
Igyekszem tiszteletben tartani érzéseit, kérését, de a bennem kavargó gondolatokat, érzéseket is szükséges, hogy ki tudjam írni magamból. Erre szolgált eddigi levelezésem is, de többször azon kaptam magam, hogy valódi levelezés helyett csak borítottam egy kicsit a bennem csordulásig kavargó érzelem áradatból, s zúdítottam nyakába sokszor az „ártatlan” érdeklődőnek. (Ráadásul egy nagyon személyes, bizalmas levelezés olyan érzelmi rezgéshullámokat generálhat, ami már szinte felér egy „lelki félrelépéssel”…)
Mondjuk annyira talán senki nem vette zokon, de akkor sem tekinthető ez tisztes eljárásnak, ha látszólag másnak, valójában magamnak és reményeim szerint még annak, aki SZERETNE jobban, valóban megismerni, annak szól.
Tehát inkább a blog.
Előre bocsátom, annak, aki bölcseleteket vár, nem kell tovább olvasnia. Kérdések kavarognak bennem, nem válaszok. Van, amit már megértettem ugyan, hogy elfogadjam, megértsem saját magam, illetve vágyaim forrását, de nem szűnt meg a kíváncsiságom, s érzelmeim is egyfolytában erre terelnek.
Erre terelnek, de korántsem biztos, hogy valaha belépek azon a nagybetűs KAPUN.
Nagyon rég azt gondoltam, az sm, a bdsm csak a pornóipar, (és persze az írói „fantázia”) szüleménye, vagy annak visszahatása a társadalom nagyon szűk rétegére. Akkor is vonzott, és mivel a szexben nagyon nyílt GONDOLKODÁSÚ voltam, csak el tudtam volna képzelni, hogy aktívan részt vennék ilyesmiben. Hogy ez milyen pszichológiai háttérből ered, és milyen hatásokat vált ki az egyik és a másik félben, nem csak, hogy fogalmam sem volt, de nem is érdekelt.
Nem is kellett, hisz úgysem volt semmi realitása, hogy egyszer majd jobban érinthet a téma. Azért a Gyönyörre gyönyört mindig kézközelben tartottam, és ha valami hiányzott, élvezettel bele olvastam újra és újra, soha nem okozott csalódást!  Értse, ki ahogy akarja.
Azon túl azonban, hogy egy nagyon izgalmas, sőt izgató világba kalauzol, meg voltam róla győződve, hogy ez csak a fantázia világa. S valóban jó esetben, remélhetőleg nincsenek valódi szex RABSZOLGÁK, eladható árucikkek, de ez a könyv nem is ezért volt különösen jó. Az Ó történeténél is sokkal hitelesebben ábrázolta a szerető rabszolga, az URÁT, és szolgálatát, (szolgaságát) is szerető, ebben boldogságot lelő „szolga”, aki valójában a legmesszebbmenőkig, feltételek és persze tabuk nélkül „ura” örömét kereső és (testi lelki) kielégítésében saját örömét meglelő odaadó szerető.
Szinte. Ezzel szemben az Ó történetében csak a folytonos vágyakozás, a folytonos próbatétel, és számomra nagyon hiányzik a másik oldal (azaz valódi gazdájának) érzelmi megismerése…
Hogy mért jutnak ezek most eszembe? Mert sokáig ez a könyv számomra kultikus volt. Nem hittem, hogy egyszer egy Nina toppanhat az életembe, de tudtam egy Ninát várok, szeretnék.
Ezt az érzést persze jelentősen tompítja, ha harmonikus párkapcsolatban, harmonikus szexuális életet élsz, s napersze az is, ha tudod NINA egy térben és időben távoli személy fantáziája, és nem létezik. Ezek tompítják ezt a vágyat, de még ezek sem ölik ki belőled.
De jaj neked, ha HARMONIKUS párkapcsolatban hullámvölgyében épp nem abban érzed magad, és ráadásul felfedezed, ANONIMUSZ fantáziája nem is annyira távoli. Ha kezdesz rádöbbenni, hogy sok lány, nő, asszony keresi titkon vagy nyíltabban az ő Robertjét. Hogy sokan szeretnének feloldódni egy erős FÉRFI, megbízható karjainak szorításában, alávetni testük és lelkük a közös gyönyörnek, és akár valódi bilincsel segítsék lerázni a hétköznapi élet béklyóit. A béklyókat, melyet a család, a társadalom, a vallás, vagy saját félelmeik aggattak rá, s eddig más úton nem sikerült tőle szabadulniuk…
Szóval jaj neked, ha – azt hiszed, - tudod, mire vágysz, és jaj mert kinyílik a szemed és a világ körülötted (a net és a pixie hatalma!), felfedezed, hogy sokan szeretnék azt kapni, amit te adni, és fordítva, DE TE HISZEL A CSALÁD és a HÁZASSÁG erélyeiben, ugyanakkor a LÉLEK SZABADSÁGÁBAN is.
Bizony mondom néktek, nem könnyű, és csak a legtöbb jót és kellemes egymásra találásokat kívánhatok azoknak, akik túllépik az érzelmi síkot.
Viszont mivel én morfondírozásban élem ki lelki szabadságomat, ezért a legnagyobb tisztelettel adózom azok előtt, akik kitárják mások, így előttem is lelkük kapuját. Igaz ez is egy kicsit olyan, mint kívülről nyalni a lekváros üveget, de meggyőződésem, ez nem teljesen haszontalan szórakozás.
Magam részéről az, hogy kiírom, kiírhatom gondolataim, érzéseim segít megelőzni a depressziót, a befelé fordulást, s előfordulhat, hogy ezzel másoknak is segítek megérteni, elfogadni magukat, és/vagy párjukat. Nem volt túl rég az az idő, mikor még lelkiismeret furdalásom volt, hogy, -a nőket, (de embertársaimat, akár az állatokat, természetet…) annyira tisztelő emberként miért akarhatok magamnak „elfenekelhető”, „megkötözhető”, akár „alázható” szexuális „játékszert”.
Majdnem betegesnek gondoltam ezen vonzódásomat.
Ma úgy látom, ez a társadalom nagyobb részében talán csak titkon fennálló (, korántsem vallanák be annyian, ahányunkat érinthet) „egyszerű” szeretethiánynak egyik lehetséges megnyilvánulása. Azt nem állítom, hogy ez a leggyakoribb megnyilvánulási formája, illetve, hogy mindenki, akit az sm után érdeklődik, vagy azt aktívan műveli, szeretethiánya miatt keveredett ide, de biztos vagyok benn, sokan lehetnek így. (És még messzebb megyek, szerintem ők jobb „szolgák” vagy „urak”, mint akik más miatt „ferdültek” erre.)
Ismét hangsúlyozom, ezek nem meghatározó gondolatok, csak írom ki magamból érzéseim.
Miért írom le ezeket, és miért most?
Nemrég volt egy jó blog egy „földönkívüliről”, akit nem értett meg az író. A lány maga a pattanásig feszült érzelem, alig várta, hogy a „dom” használja, de nem történt „semmi”. Utólagos engedelemmel kiemelek egy részletet, bár minden sorát idézhetném, annyira jellemzi a lány érzelmeit : „ Alig várom, hogy kihasználjon. Remegek a közelségétől. Vajon érzi? Tudja, hogy miatta van? Csókol, úgy, hogy nem kapok levegőt. Mintha nagyon akarna, mintha csak engem akarna. Hazug egy csók…de mi van ha nem?...”, majd: „ Hirtelen vége szakad, mielőtt bármi is elkezdődött volna. Nem óhajt többet foglalkozni velem. Nem érdekli felhevült testem, sem a lucskos bugyim. Ő csak pihenni, lustálkodni akar, velem a mellkasán…
Most gyűlölöm. Legszívesebben belemarnék a húsába mind a tíz körmömmel és tépném, hogy szenvedjen, égjen úgy, ahogy én.” …
Nem állítom, tudom miről lehet szó, de el tudok képzelni néhány magyarázatot.
Természetesen benne van a pakliban, hogy az illető egy pancser, s így tudta kifejezni, hogy inába szállt a bátorsága. Benne van a pakliban, hogy az illető nagyon is tudatába volt cselekedetének, de azért nem kívánt többet, mert úgy gondolta, mégsem ezt a szolgalányt szeretné megszelídíteni magának. Ennek a verziónak is lehetnek a és b verziói, melyek hízelgőek, és kevésbé hízelgőek a szolgalelkű áldozat számára. Sosincsenek vegytiszta megoldások, válaszok, fekete fehéren nem nézhetjük a dolgokat, mert azok a természetben „nem létező” színek. (Na jó, létezhet, de ritka.)
Teljesen elméleti kérdés, én vajon milyen dom lennék, és csak azért forszírozom itt ennek taglalását, mert csak ebből tudok kiindulni (gyakorlati tapasztalatok és a konkrét személy és események ismerete HÍJÁN), kedves Nephtisz, ott vajon mi történhetett.
Ha már emlegettem, a Gyönyörre gyönyör remekművet, érdekes volt már akkor is megfigyelni magamon, hogy teljesen bele tudtam élni magam a hajón játszódó első fenekelésbe. Gyakorlatilag „csont nélkül” azonosulni tudtam Robert szenvedélyével, amivel egy alázatos jóakaró kis titkárnőt némi hibájának ürügyén, több mint alaposan elfenekelt, s nem mellesleg még magáévá is tett. Utólag (,ahogy Robert is,) persze csodálkoztam, hogy történhetett ez meg, hisz ez finoman szólva nem ildomos, sőt büntetendő, de ami még fontosabb elítélendő tett. AZ, ha nem pontosan a „szegény áldozat” legmesszebbmenő igényei teljesülnek. Robert csak ráérzett erre, persze nem kevés instrukció és jel együttes hatására. Sokszor gondolkodtam, főleg, mikor konkrétan terveztem, belépek e vonzó világ kapuján, vajon engem mennyire kerítene hatalmába a szenvedély, vagy az én kezem mennyire remegne meg a konkrét lehetőség kapujában. Állíthatom-e magamról, és jó-e az egyáltalán, ha akkor is tudok tiszta fejjel gondolkodni és cselekedni, hogy mikor meddig mehetek el, mikor „áldozatom”, szubom tényleg átadta a teljes hatalmat, irányítást, kontrolt. Teste-lelke kiszolgáltatottan „vergődik” kezem alatt. Tudni, érezni fogom-e, hol az a pont, ahol meg kell állni, illetve hol kell tovább feszíteni a húrt. Tudom-e érzékeltetni a különbséget a kéjes kiszolgáltatottság, és gyönyör(szer)ű fájdalom- érzet keltése, vagy az egyszerű, önzőség, szadista hajlam közt? …
Gondolom, az igazi „dom”, nem is gondolkodott soha ilyesmin, ő tette, amit szíve, vagy más szenvedélye diktált, partnerének meg vagy megfelelt, vagy…
(Érdekes kitérő, és megérne külön egy misét, hogy sok szub ilyenkor – értsd negatív tapasztalat, vagy elfordul az utolsó mentsvárnak hitt sm-től, vagy magában keresi a hibát, biztos ő nem elég jó szub, hogy nem felelt meg neki a partner, esetleg ugyanez okból, és „hálából” mert foglalkoznak vele, megmarad a rossznak tartott partnernél…)
vagy … ŐK, a nagy domok arra nem is gondolnak, hogy partnerüknek jó volt-e, mert ő csak sub, arra való, hogy szolgálja és kielégítse a dom vágyait.
Remélem azért ezzel most sokan (domok) nem értenek egyet, és szánalmas hülyének tartják, aki ilyeneket ír.
Attól függetlenül, hogy ennek nem szabad így lennie, azért egy jó domjelöltnek illene lenni annyi önértékelésének, hogy előre ilyenen nem paráz. Kellő empátiával, fokozatossággal és persze az előismeretekből (,ismét légy áldott pixie!,) sokra lehet jutni, rutin nélkül is.
A Te esetedben kedves Nephtisz, nem tudom mi lehetett a valós ok, de ha Te ennyire nem érted az egészet, akkor talán Te is idő előtt belevetetted magad a fizikai kapcsolatba, mielőtt megismerted volna partnered, és ez kockázatos is lehet.
Lehet, blogod kapcsán megismert egy olyan érzéki és érzékeny, így sérülékeny subocskát, akit nagyon szeretett volna megszerezni magának. Szeretethiánya is lehetett, akár párkapcsolaton belül, amit úgy gondolta egy ilyen szeretetre méltó, és ODAADÓ leánnyal kölcsönös örömre orvosolhatna. A szeretethiány és az elismerésvágy kölcsönös érzelmek, fogalmak. Azt gondolhatta, aki ennyire vágyik – e szerepre, annak könnyű lesz örömöt szerezni. Igen ám, de nem ismertétek előre eléggé egymást, és a helyszínen több dologra rájöhetett. Vagy, hogy uram bocsá’ akár valamiért nem jössz be neki, de még valószínübb, vagy ugyanígy lehetséges, hogy „túlzottan”, és nem mer „próbálkozni”, nehogy alul múlja heves érzelmeidből megnyilvánuló igényeidet. Így legalább nem egyértelmű, hogy kudarcot vallott volna. Van aztán olyan lehetséges magyarázat, hogy egyszerűen szerette volna érezni, hogy ő is „lehetne” Úr, de valóságban ezt vagy gyáva megtenni, vagy esetleg bűntudata támadt, mert vagy mást csal meg, vagy nem akar téged kihasználni…
Még rengeteg ötletem van, tudom, nem lettél sokkal okosabb, és bocsáss meg, hogy blogban válaszolok, de van még egy véleményem, amit megosztanék veled.
Ha ilyen heves érzelmeket váltott ki belőled, próbáld vele élő szóban, vagy levélben tisztázni, akár így, akár úgy fog tetszeni a válasz, mert amit tett, számomra sokkal szimpatikusabb, vagy emberibb, mintha lerohan.
Itt már befejezem, úgyis visszaéltem mindazok türelmével, akik vették a fáradtságot, hogy elolvassák ezt a „kis” naplóbejegyzést.
Azért, ha valaki talált benne számára értékes gondolatot, vagy beszélgetne róla, van rá lehetőség…

Nem erőszak