Blog - nemeroszak

"Kapuzárási" nyugalom...
Az idén, ha minden jól megy várhatóan betöltöm a negyvenet, de ez persze engem egyáltalán nem érdekel, nem mozgat… Van, aki ezt elhiszi magának, vagy másnak? Persze elvben nincs az ember életében előre, a számokban megírt olyan objektív fordulópont, melytől „minden” más, így a negyven is csak egy a sorban, a fogaskerekek hasonlóan fognak működni jövőre, öt, vagy tíz … év múlva is, hacsak nem történik valami váratlan krahh, legfeljebb kicsit kopottabban, nyikorgósabban. Mire akkor ez a...

megtörve bár, s késve is, de...
A kísérlet, avagy perverz társadalom… Régóta tervezem, hogy visszatérjek a blog íráshoz. Számomra ez a bennem zajló lelki folyamatok erősítése, és azok bemutatása, nem is annyira a külvilág, mint későbbi önmagam számára. Annak ellenére, hogy nem törekszem jelentős dolgok, nagy okosságok írására (mi alapján várhatnék ilyesmit magamtól?), nekem tanulságosak eddigi bejegyzéseim, valahogy utólag még jobbnak is tűnnek, mint amikor megírtam. Nekem. Kezdeti „félelmeim” a fogadtatással...

mostanában...
mostanában… Mostanában egyre kevesebbet vagyok itt. Ennek egyik fő oka az időbeosztásom, az elharapózott munkakényszer, de, ha csak erről lenne szó, nem írnám ezeket a sorokat. A sok munka ugyan segít elodázni lelki, és sokszor szinte fizikai problémáim, melynek egy része ide, „különleges” szexuális vonzódásomhoz is köthető, de persze megoldást nem nyújt rá. Közel másfél év telt el azóta, hogy azt hittem be kell lépnem azon a bizonyos kapun, szenvedtem eleget élénk fantáziám, és kiéletlen...

Nem meghatározó gondolatok
Régóta gondolkodom rajt, hogy folytatnom kellene a blogírást. Annak idején megígértem páromnak, reaktiválom magam a pixien, hiszen az különösen zavarta, hogy tulajdonképpen róla is írtam, igaz a saját problémám kapcsán. Igyekszem tiszteletben tartani érzéseit, kérését, de a bennem kavargó gondolatokat, érzéseket is szükséges, hogy ki tudjam írni magamból. Erre szolgált eddigi levelezésem is, de többször azon kaptam magam, hogy valódi levelezés helyett csak borítottam egy kicsit a bennem...

Vivicának!, vagy mégse?
Az alábbi blogbejegyzés levélnek indult, de ismét nem tudtam visszafogni kavargó gondolataim, vívódásom. Az igazság az, hogy így könnyebb saját magam számára is megfogalmazni, kicsit dokumentálni is érzéseimet. Mert változok, s talán nyomon is akarom követni a változást. Az előző bejegyzésre meglepően sok és kedves reakció érkezett tőletek magánba, akiknek más benyomásuk volt köszönöm, hogy visszafogták magukat. Többen értékelték őszinteségemet, bátorságomat, ez kicsit meg is ijesztett:)...

Merengés
Azzal kezdem, hogy szabadkozok. Sokan, és bizonyára joggal, írhatják, gondolhatják, ha valaki ennyire nincs rendben a gondolataival, szándékaival, milyen alapon jelöli magát dominánsnak. Aki minden érzésével, tapasztalatával, önmagával, szűkebb és tágabb környezetével 100, vagy akár 110 %-ig renben van, spóroljon meg magának néhány percet, ne is olvasson tovább. Valami már gyerekkorban "félrecsúszhatott" bennem, már akkor izgattak a kötözött, lánccal, lakattal gúzsba kötött...