Blog - nem1szeru

Szűrés erre a hónapra: 2025. 04.

Őszből a tavaszba
Esik az eső. Szürke, ködös minden. De tetszik. Pár perce jöttem ki a zuhany alól, a hatalmas törölközőbe tekerve olyan vagyok mit a Barba család egyik tagja. (ebből látszik milyen öreg vagyok már! ) Az ablakhoz lépek, nézem a csorgó cseppeket az üvegen. A kertben minden zöld, a kerítésen túl az utca. Emberek mint parányi kis játékok mozognak, ahogy az autók is. A szemben lévő házban égnek a lámpák. Iroda és otthon van odaát. Úgy tudom. A macska a lábamhoz dörgöli magát, és ahogy lehajolok...

Kavicsok
Éltem. Sokat. Élveztem az életem? Igen. Bár volt és van sok fájó emlékem is....

Véletlen volt
Véletlen volt, hogy épp oda mentem ebédelni Tényleg, mert nem kellett volna ott lennie. Ahogy nekem se. Nem tudtam idegenként rá nézni. Ahogy ő sem. A kávém jeges lett mire megittam. A kezem remegett, amíg egymással szembe ültünk. Ideges volt? Igen. Zavarban voltam? Nagyon. És ő? Látszott rajta valami elemi szintű meggyötörtség. Az a sötétzöld ing még jobban kihozta rajta azt ami annyira tetszik benne. Remegett a lábam. Ideges voltam. És Ő is hasonlóan szerintem. Üvölteni tudtam volna...

Nihilblog - folytatás
Az előző blogot úgy fejeztem be, hogy leírtam miben mentem dolgozni. Szük, sötétkék farmer, ing, hosszú, magasszárú csizma, és egy klasszikus kabát. Egész nap a hétvégi pakolás járt a fejemben. Hogy miket dobtam ki és mit fogok még találni, ami marad vagy megy. Eltelt a nap, és nem én lennék, ha nem gondoltam volna sokat rá. Sokkal többet, mint arra időm volt. Így rendesen elkalandoztam. És ez a kalandozás megtette a hatását, hazafelé is a dolgok hatása alatt voltam. Igen, még mindig "rá...

Nihilblog
A hétvége ruha válogatással telt. Úgy döntöttem, hogy amit rég óta nem vettem elő, azokat a ruhákat szépen összahajtom és elajándékozom. Tudok is rá helyet, ahol mindig örülnek a ruháknak. Így került elő egy kedvenc csizma és egy farmernadrág hozzá és még sok minden. Sokat nézegettem, válogattam őket. Szeretem ruhadarabok. Nem vagyok az a fajta nő, aki könnyen öltözködik, de azért úgy érzem szokott sikerülni elegánsan és csinosan is felöltözni. Ment a válogatás, kerültek elő régi,...

A Duna hoz, visz
A parton ülök, kavics a kézben, csiszolt idő egy régi kőben. Ezt talán épp te lépted sarka görgette egyszer a mélybe. Nem voltál itt – s mégis minden ismerősnek tűnik most. A víz halk szava mesél rólad, sodródó álmokból foltoz. Messze gurul a kavics, nézem, körök nyílnak, majd eltűnnek. Ahogy a part a habot elengedi, úgy engedlek én is téged. De a Duna mindig hoz valamit, nem csak elragad, sodor, feledtet. Talán egyszer egy újabb kaviccsal valahol majd visszavezettet.

Mit tegyek, hogy meghallgass?
Megint eltelt egy este. Egyedül. Vártalak, hátha megcsörren a telefon. De tudom hogy nem mersz hívni, mert megint ÉN mondtam azt neked hogy NEM.  Baromira kátyúkkal, buktatókkal teli a mi közös utunk.  Kalandnak indultál, de valami más lett bennem. Úgy éreztem nem fog menni. Eldobtalak. HIányoztál nagyon és vágytam rád. Majd előkerültél, én pedig sérelmekkel teli zúdultam rád. Vak voltam. Nem akartam elhinni, hogy nem a kaland miatt jöttél vissza. Hanem az...