Nihilblog - folytatás

Az előző blogot úgy fejeztem be, hogy leírtam miben mentem dolgozni. Szük, sötétkék farmer, ing, hosszú, magasszárú csizma, és egy klasszikus kabát.

Egész nap a hétvégi pakolás járt a fejemben. Hogy miket dobtam ki és mit fogok még találni, ami marad vagy megy. Eltelt a nap, és nem én lennék, ha nem gondoltam volna sokat rá. Sokkal többet, mint arra időm volt. Így rendesen elkalandoztam.

És ez a kalandozás megtette a hatását, hazafelé is a dolgok hatása alatt voltam. Igen, még mindig "rá vagyok kattanva" arra a Férfira, aki miatt itt rinyablogot írtam. Kaptam hideget-meleget. Jó szót, és vigasztalást, meg egyenes és búrkolt ajánlatokat. Utólag is köszönöm de maradok ott, hogy én döntök, én választok. Így azt is én döntöm el, ki dönt meg. Uraim! Ugye érthető!

Eszembe jutott a pizzázós kis kiruccanásom. Az hogy csak egy jogging és egy kapucnis felső volt rajtam. Talán innen jött az ötlet. Ahogy sétáltam le az Ostrom utcán, hírtelen ötlet volt, ami a fejemben kipattant. Irány a Mammut, pár ruhapróba, mert ugye nőből vagyunk, miért is ne? Ami a ruhapróba alatt változott, az annyi, hogy lekerült rólam a melltartó és így vissza az ing. Jól eső érzés volt, egyben egy kis szégyenérzet is egyszerre. De élveztem. Tudatosan nem siettem, de nézelődtem. A kabát pedig rajtam, így mindenből kifelé semmi se látszott. Nem tudom mennyit nézelődtem így, de hoztam egy döntést a végén. Csak a kabát maradt. Nem szemérmetlenül de "nyakig" behúzva. Így fejeztem be a a nézelődést, a vásárlást és hazafelé vettem az irányt. A villamosra várva nem volt gond, de a zötykölődés megtette a hatását. Leszállva, jó 400 méter séta várt még rám. Nem siettem, hiszen nem volt miért, csak úgy voltam, de egyszerűen tetszett amit csináltam.

És igen, lehet rajtam nevetni, de végig "RÁ" gondoltam. Hogy tetszene neki amit csináltam vagy sem. Tudom hogy igen, amúgy csak.... elgondolkoztam. Emelkedő, lépcsők. Volt minden hazafelé és minden lépésnél éreztem a textil simogatását. Bátortalanul nyúltam a kabát zipzárjához és egy kicsit bátrabban lehúztam. Nem kitártam magam csak nyaknál lett egy kis dekoltázs. Zavarban, zavartan lehajtott fejjel mentem tovább.í

Kopogott a cipőm az utólsó pár méteren. Sötét volt már, és nem is néztem körbe. Csak még egy kicsit engedtem a zipzáron, így már éreztem a hideget, ahogy az este mitt hűlt a levegő.

Kulcs kézben, kapu nyílik, folyóson be, lakásajtó, riasztó.

Ledobtam a kabátot magamról az ajtóban, majd becsuktam magam mögött. A tükör szemérmetlenül láttatta a hatást.

Hogy miért csináltam? Mert akartam. Akartam mert tudom hogy ez tetszene Neked! :) Remélem, hogy sokszor ezt együtt is megéljük majd!