Nihilblog

A hétvége ruha válogatással telt. Úgy döntöttem, hogy amit rég óta nem vettem elő, azokat a ruhákat szépen összahajtom és elajándékozom. Tudok is rá helyet, ahol mindig örülnek a ruháknak.

Így került elő egy kedvenc csizma és egy farmernadrág hozzá és még sok minden. Sokat nézegettem, válogattam őket. Szeretem ruhadarabok. Nem vagyok az a fajta nő, aki könnyen öltözködik, de azért úgy érzem szokott sikerülni elegánsan és csinosan is felöltözni.

Ment a válogatás, kerültek elő régi, sokszor hordott kedvenc darabok. De azért alakult a kell és az ajándék kupac.

Persze melyik az a nő, aki ilyenkor nem vesz fel valamit, hogy lássa magát a talált ruhában? A végén már állandóan öltöztem, vetkőznem, meg-megállva a tükör előtt.

Volt rajtam ing, mellény, szoknya, blúz, blézer és ezek mindenféle variációban.

A nagy válogatás közepette megéhezve csak magamra kaptam egy kapucnis polót és egy joggingot, edzőcipővel. Így szaladtam át a szembe lévő pizzázóba. Fura volt mert kimondottan izgatott hogy más nem volt rajtam, a textil épp annyira izgatott, mint kényelmes volt. Biztos látszott rajtam valami, mert úgy éreztem lassan szolgáltak ki.

A lakásban hamar lekerült a cipő, a felső és ültem ott a pizzámmal a ruhakupac közepén.

Ekkor jött az ötlet. Felvettem a csizmát. Csak a csizma volt rajtam. Lehet megkattantam, de tetszett a tükörben a látvány.

Reggel egy ingben, sötétkék, feszes farmerben és a csizmában jöttem el dolgozni. Mert tudom hogy így tetszem neki. Nem vagyok már tini. De azért még jól áll a farmer!