Nárcizmus - csak a férfiak?

Ez kicsit én központú blog lesz, de talán mégsem.

Nem vagyok már naiv kislány. Megéltem mélységet és magasságot. Nélkülözést és pompát, élmény és erőszakot.

De talpra álltam, mert kellett. Szerettem férfit, akit elvett tőlem az élet, és nem másik nő. Szerettem férfit, aki azért hagyott el, mert nem bírt magával. És szerettem férfit, aki másé volt. 

De nem ezért írok. Sokfelé, így itt is felüti a fejét hogy a férfiak nárcisztikusak, hogy sok-sok férfi galád, gaz módon a nárcizmus ilyen-olyan eszközét használja ki hogy saját örömét, vágyait megélje, de mit sem törődik a nővel. Tényleg vannak ilyen férfiak, de talán túl könnyen fogjuk rá divatos fogalomként a problémára. Mert valóban a férfiak - kizárólag - a hibásak?

A nárcisztikus viselkedés jelen van a nőknél. Igen nőtársaim, lányok, köztünk is rengeteg van akire ez ráillik. Hiszen emberek vagyunk mi is. Az egyik oldallal szemben a másik.

És akár magamat is ide sorolhatom. Van akihez úgy vonzódok, hogy mindent feladnék érte, élvezném az együttléteket, a közös jövőt, de a fenti fogalom minden ismérvét használtam, kihasználtam már vele szemben. Hülyeség? Igen. Veszíteni fogok így? Valószínű. De legalább tisztában vagyok magammal.

Vagy a barátnőm. Megismerkedett egy pasival. Majd rájött, hogy a pasi az a Férfi, akire mindig is vágyott. Talpra esett, egyenes, szókimondó nő, tudja mit akar. És rájött hogy a Férfi kell neki. Bár voltak buktatók köztük, de úgy vettem észre csak elindultak egymás felé. Csak épp a kedves barátnő kezdett furcsán viselkedni. Mesélte, hogy egyik nap remegve súgta a férfi fülébe, hogy szereti, ölelve őt, de mégis képes volt másnap úgy fordítani, hogy látni se akarja többet. Számtalanszor ment ez a csiki-csuki. Minél közelebb került hozzá a férfi, ő annál szerelmesebb lett, és annál többször tette ki az útját, szinte mint egy akadálypálya, olyanná vált a szerelmük. Ahogy érezte hogy a férfi mindent megtesz érte, a jövőt építi, ő úgy kapaszkodott valami kattanásba a fejében a múltban. Holott a jelenében kellene a fenekén ülni. Várni nehéz persze. És egyre többször viselkedett úgy, mint egy nárcisztikus. Ahogy én is.

Elrontjuk a saját életünket, saját boldogságunkat.

Azt tudom,hogy nekem a múltbeli sérelmeim miatt vannak az ilyen kattanásaim, és ezeket nem tudom levetni, így kerültem egyre többször a nárcizmus jellemvonása mögé.

Ahogy a barátnőm is ugyanígy van. Csak ő egy kicsit szélsőségesebben viselkedik. Holott neki ott a boldogság lehetősége, az a férfi tényleg szereti. De a barátnőm elbújt saját gondolatai mögé, amelyek hamis képek, nem tudom meggyőzni, hogy most bíznia kell a férfiben. És hiába mesélek neki, a többi barátnője irigységből nem a kapcsolata mellett van. És egy ilyen erős nőnek a fel nem ismert nárcizmus pont az ellensége a boldogságban.

Szóval nárcisztikus nőként látom a gondjaim. És látom hogy a barátnőm a nárcizmusa miatt el fogja veszíteni azt, akivel boldog lehetne.