És most landoljunk a földön!

Kapaszkodjunk két kézzel, aki teheti lábbal is, mert óriási rázkódások várhatók! Kinek így, kinek úgy. 🤷🏼‍♀️ Ki hogyan tudta, kívánta, akarta megélni. Kinek hogyan volt lehetősége egyáltalán. Avagy mire adott saját magának lehetőséget. Általában bekövetkezik az, amire számítok, így nagy meglepetések ritkán szoktak érni, mindannak ellenére, hogy mindig képes vagyok meglepődni, mert hát ki tudja, talán pont most más fordulatot vesz a dolgok menete, megváltozik a folyó folyásiránya. (Hozzáteszem nem szokott. 😅) Egyszerűen képtelen vagyok elnyomni ezt a pici reménysugarat bármennyire is próbálkozom… Alapbeállítottság, talán majd kinövöm, ha elég megkeseredett leszek már az élethez is. 🙄 Addig viszont sírva mosolygom vagy mosolyogva sírok, mikor mit sikerül kihozni a helyzetből.

Nyilván a kapcsolatok minősége két emberen múlik, ezt azt hiszem senkinek nem kell magyarázni, ha meg igen ott gond van. Van az a szituáció, amikor két ember olyan szinten megy el egymás mellett, mint az állat. Erre jobbat kár is mondani. Velem is megesett és volt szerencsém végig nézni, ahogyan ezt a ‘hibát’ elkövették a környezetemben szintúgy. Évike nagyok akarja Ádámkát, de annak valamiért baromkodni támadt kedve (végtére is ő az atyaúristen 🤷🏼‍♀️ teremtés koronája vagy mi a szösz), netalántán Ádámka van odáig meg vissza Évikéért, de ő az elérhetetlen királykisasszony szerepébe bújt, vagy besértődött Ádámka baromkodásán, ha meg mégse akkor elcsúsztak valami jelentéktelen dolgon, felnagyítottak valami eszeveszett orbitális baromságot. Lényeg, hogy ugyanazt akarják, egymást. Mégis futják a felesleges köröket egymástól távol, mintha pontokat gyűjtenének vele, amit aztán beválthatnak egy tangára, ami még jól fog jönni később, ha összefutnak… Ha! Hacsak teljesen tönkre nem vágnak mindent, amit odáig felépítettek, és ki nem ölik az utolsó kis szikrát is, ami még ott ég bennük.

Ez mind tök jó 🤷🏼‍♀️, csak érthetetlen mért kell ez a rész. Persze tudom, amikor benne van az ember fia/lánya teljesen ‘logikusnak’ tűnnek az érvelések, olykor a józan ész mit se számít már, ki és meg magyaráznak mindent (is), de. Tegyük tisztába már azt a gyereket! Vagy mindenki magát? 🫣🤔 Nekem teljesen mindegy, végülis örökké éltek, nem?! 🙄

Abban a szerencsés (?) helyzetben vagyok, hogy az érzéseim viszonzása nem ‘fenyeget’, de ti, akiknek megadatott a lehetőség mért hagytok elúszni mindent… Csak ez a kérdésem. Javaslom, vegyetek erőt magatokon és legalább a saját boldogságotokért álljatok ki, ha úgy hozza a sors akár saját magatokkal szemben is.