így dobtam fel egy leánybúcsút

-Szia! Megjöttem.

-Te írtál, hogy részt vennél a leánybúcsún?

-Én. Bence vagyok.

-Nyitom a kaput. A harmadikra gyere, a lifttel szembeni ajtó.

-Köszönöm.

A lépcsőn mentem fel. A szívem kalapált, mire felértem, de nem a mászástól. Az ajtó résnyire nyitva volt. Beléptem.

Kis előszoba. Virágos parfüm illat. Bentről nevetés hallatszott.

-Vedd le a cipőd és gyere be! De négykézláb ám! És újra nevettek.

Engedelmeskedtem. Becaplattam a szobába négykézláb. A kanapén négy lány ült. Idétlenül nézhettem ki négykézláb, öltönyben. Ez volt a feltétel. Hogy öltönyben jöjjek. Ahogy megláttak, majdnem kiköpték a pezsgőt, úgy nevettek. Láthatóan már nem voltak szomjasak.

-Kússz ide, Bence. A lábunk elé. Te leszel most a mi kis engedelmes talpnyalónk, miközben mi bulizunk - szólt egy hosszú, barna hajú lány tettetett komolysággal, miközben csupasz lábfejével a levegőben körzött. -Ha jó leszel, pezsgőt is kapsz.

A barna lány volt a legszebb négyük közül, ő ült hozzám legközelebb. Rövid, virágos, nyári ruhát viselt, haja keskeny vállára omlott, nőies, telt alakja és formás, barna combjai láttán nyeltem egy nagyot, világoszöld szeme szinte világított a nappaliban.

-Gyere már! - intett a fejével. Imádd a lábam!

Odakúsztam és lekuporodtam elé. Lágyan kezembe vettem apró, formás lábfejét és egy gyors csókot leheltem rá, csak hogy érezzem az illatát. A lányra néztem lopva. Kezében a pezsgőspohárral, fejét kissé felemelve, ajkát résnyire nyitva, de még mindig mosolyogva várt. Tartva a szemkontaktust hosszú, odaadó csókot nyomtam az apró, formás lábfejére, majd egyesével a számba vettem a lábujjait. Ő láthatóan élvezettel nézte, de nem tudtam, hogy azt élvezi-e, amit csinálok, vagy a helyzetet, hogy a barátnői előtt egy öltönyös fickó nyalja a talpát.... Szélesre nyitottam a szám, hogy beleférjen az összes lábujja egyszerre, mire a másik lábát a fejemre tette jelezve, hogy a tulajdona vagyok. én hálásan szoptam a lábfejét, miközben a nyelvemmel az ujjai alját nyaltam.

Ekkor a mellette ülő lány is beszállt. Lábujjaival megpróbált a számba furakodni, mire a barna lány kivette a lábát a számból és átengedte a rövid, fekete hajú lánynak a szolgálatomat. A fekete lány erre durván a számba nyomta a lábfejét, szinte tövig, mire felnyögtem, ők meg nevettek. Láttam, amint kortyol a pezsgőből, majd becsuktam a szemem. Innentől olyan volt, mint az első kamaszkori álmomban. Lágy, női talpak, lábujjak, lábfejek érintették az arcom, pofoztak, hatoltak a torkomig és én nyaltam, csókoltam, szoptam, imádtam a lányok lábait.... egyikük pezsgőt öntött a lábára, hogy igyak és én hálásan és mohón szívtam, nyaltam a pezsgőt a lábáról, majd hanyatt feküdtem előttük, illetve alattuk és miközben beszélgettek és szórakoztak, és a világ legboldogabb pasijaként a lábukat imádtam odaadón és szenvedélyesen. Persze folyamatosan kiröhögtek, de ez csak még jobban izgatott.

Nem tudom, mennyi idő telt el az édes talpak és lábak bűvöletében, időnként elküldtek italért és én hoztam engedelmesen a következő palack pezsgőt és az epret a hűtőből. A barna lány egyszer csak az arcomra lépett és megkérdezte: -Szomjas vagy még? Majd közvetlenül az arcom fölé guggolt, virágos ruhája felcsúszott a csípőjén, tangáját oldalra tolta a húsos punciján és két ujjával széthúzta a szeméremajkait. -Kérsz pezsgőt? - nevetett kajánul. De a padlóra semmi sem mehet. Csak ügyesen.....

Folyt. köv....