szimpla blog 1 - "mindennapok"

Azon gondolkoztam, hogy itt a blogok nagy része BDSM témájú,

pedig a hétköznapok nagyon nem erről szólnak.

Semmi bajom a hétköznapokkal, vagy a BDSM-mel, de utóbbit olyan speciális "fűszernek" tartom, amit badarság lenne csak úgy pazarolni nap mint nap.

Így jutottam arra, hogy írok pár "szimpla" blogot, amik teljesen hétköznapi dolgokról szólnak.

Szóval ennyit a felvezetésről.

Szimpla blog 1 - "mindennapok"

Nehéz kívülről nézni/érzékelni, de óriási zajban élünk. Mostanra a "kiabálóverseny" leszűkült két kompániára. Nem lehet úgy járni-kelni, hogy valamelyik oldal ne üvöltse felénk a saját üzenetét.

Plakátokon, interneten, mobilon, hirdetésekben, politikusok, színészek, zenészek, youtuberek, ésatöbbi ésatöbbi.

Mondják: a bizonytalanokat akarják így meggyőzni. Hát nem tudom ... hogyha két ordibáló között állnék, akkor rohadtul nem érdekelne a mondókájuk, hanem otthagynám őket a fa**ba.

Néha úgy gondolom, hogy ki tudom zárni ezt a kiabálóversenyt a gondolataimból, de mindennapos gyakorlás szükséges hozzá.

Ez nem struccpolitika, én már választottam, és fogok is választani, ha eljön az ideje.

Szerintem már épp eleget dagonyáztunk a sárban, ideje kidobni a régit, jöjjön az új.

A némafilmes című filmben volt egy jelenet, amiben a hangosfilm újdonsült sztárszínésznőjét interjúvolja az újságíró, hogy mit gondol, miért olyan sikeres. A színésznőcske pedig kifejti, hogy az emberek talán megunták a régimódi színészeket és az újdonságra vágynak, szóval ideje kidobni a régit - jöjjön az új, engedjenek teret a fiatal "tehetségeknek"!

A jelenet pikantériája, hogy az interjú fültanúja a régimódi színész is. És itt el lehet gondolkozni, hogy ez lenne-e a világ menete... De nem spoilerezem tovább a filmet, ezt az egészet csak az analógia miatt említettem.

Tehát az első lépés, a felismerés, hogy ilyen "zajos" környezetben éljük a mindennapjainkat.

De hogyan lehet a zajt kizárni a mindennapokból, hogyha jelen van mindenütt?

Nyilván meg kell alkotnunk a saját "üzeneteinket" és ezeket mantrázni. Ez amúgy is jól jön, viszont a nehézség benne, hogy a számunkra igazán fontos dolgokért/célokért mélyre kell ásni.

Egy másik technika lehet az "elmepalota". Először talán Sherlock Holmes történetben botlottam bele, majd Stephen King-ben... a lényeg, hogy ez is egy olyan módszer, melynek használatakor háttérbe szorul a külső világ.

Persze vannak sokkal kézenfekvőbb lehetőségek is - ha például van egy könyvünk, abban is elmerülhetünk. A zene talán még gyakrabban használt gyógyír. Régen sokszor utaztam zenét hallgatva -pölö a metrón-, de valamiért idővel abbahagytam. Talán a környezet mégis érdekes annyira, hogy a hangját is halljam. Nameg veszélyei is vannak, ha közlekedés közben valami ennyire elvonja a figyelmet....

A meditáció is jó lehet, viszont ehhez már megfelelő hely/nyugalom kell, így inkább abban segíthet, hogy elkerüljük az elkerülhető zajokat (internet, mobil, stb).

Nemrég a VR kapcsán hallottam, hogy vannak meditációval kapcsolatos appjai is, mondjuk a VR nem a leg pénztárcakímélőbb megoldás, de talán valamikor ez is eléri azt a szintet, amit a sci-fi filmek alapján várnánk tőle.

Szóval felismertük a zajokat és tenni is akarunk ellene, ez lenne a lényeg.

Ugyanis a zajos környezet nem tesz jót senkinek, és nem hagyhatjuk, hogy negatívan befolyásolja az életünket.

Arra is gondoltam, hogy külön megfontolandó, hogy mi magunk ne váljunk a zajok felerősítőivé.

Persze ki ne posztolna/üvöltene nagyritkán egy "macskás fadísz"-t, a lényeg a mértéktartás ebben is.

Csak hogy tiszta legyen: nem a véleménynyilvánítás ellen emelem fel a hangom, hanem a felesleges trollkodás és gyűlölködés ellen.

És így, hogy kielmélkedtem magam a környezeti zajokról, a következő blogban talán majd fókuszálhatok magára az "üzenetre" is :)