Nárcisztikus volt, vagy csak bunkó?

(Reakció erre: törölt blog)

A „nárcisztikus” kifejezés ma már szinte bárhol felbukkan. Párkapcsolati vitákban, kommentekben, mémek alatt, vagy csak úgy, ha valaki nem úgy viselkedik, ahogy azt elvárnánk.

De ahogy nő a szó használata, úgy csökken a jelentése.

A kérdés az: tényleg értjük, miről beszélünk? Vagy csak egy újabb címkét ragasztunk valakire – akár magunkra –, anélkül, hogy tudnánk, mit is jelent valójában?

1. A nárcizmus nem az, hogy valaki szemétkedik

A nárcisztikus személyiségzavar (NPD) nem azt jelenti, hogy valaki bunkó, önző vagy túl sok szelfit posztol.

Ez egy komplex pszichiátriai állapot, ami mély önértékelési zavarból és belső bizonytalanságból fakad.

Lehet, hogy valaki rideg, arrogáns vagy bántó – de ettől még nem lesz diagnosztizálható.

És fordítva: lehet, hogy valaki „normálisnak” tűnik, de valójában súlyos belső sérülésekkel küzd.

A nárcizmus nem stílus – hanem struktúra.

2. Egy rossz kapcsolat még nem jelent személyiségzavart

Egy veszekedés, egy fájdalmas szakítás vagy egy elhanyagoló partner még nem indok arra, hogy diagnózist gyártsunk.

Az emberek hibáznak. Vannak nehéz időszakok, rossz döntések, gyenge pillanatok.

Ettől még senki nem lesz automatikusan „nárcisztikus”.

Egy valódi diagnózis szakértelmet, időt és komplex értékelést igényel – nem néhány viselkedés megfigyelését.

3. Nem csak férfiak lehetnek nárcisztikusak

Igen, statisztikailag férfiaknál gyakoribb az NPD.

De nem kizárólag férfiakra jellemző – sőt, nőknél sokszor más formában jelentkezik.

A férfiaknál domináns lehet a nyílt nárcizmus: nagyképűség, kontroll, felsőbbrendűség.

A nőknél jellemzőbb a rejtett vagy sérülékeny forma: érzelmi manipuláció, áldozatszerep, finom kontroll.

Ha csak „férfibetegségként” kezeljük, nem látjuk meg a valódi mintákat – és fontos dolgok csúsznak ki a kezünkből.

4. A BDSM nem „kódolt nárcizmus”

Ez az egyik leggyakoribb félreértés: hogy a dominancia vagy alávetettség egy kapcsolatban automatikusan valamilyen személyiségzavarra utal.

Nem.

A BDSM egy tudatos, bizalmon alapuló kapcsolati dinamika, ahol minden a beleegyezésen, határok tiszteletén és őszinte kommunikáción múlik.

Nem véletlenül alapelv a „Safe, Sane, Consensual”.

Egy domináns partner nem nárcisztikus attól, hogy irányít.

És egy szubmisszív sem áldozat, ha szabad akaratból vállalja a szerepét.

A valódi nárcisztikus működés nem egyeztet, nem kérdez, nem ad teret.

A BDSM ezzel szemben: szabályos, tiszta, kölcsönös.

A kettő nem azonos – összemosni őket komoly félreértésekhez vezethet.

5. Ha mindig ugyanaz történik velünk, érdemes elgondolkodni

Sokan panaszkodnak: „Megint egy nárcisztikusba futottam.”

De ha ez újra és újra megtörténik, nem biztos, hogy csak pechről van szó.

Gyakran mélyebb, rejtettebb tényezők mozgatják a választásainkat: gyermekkori minták, önértékelési zavar, el nem gyászolt kapcsolatok.

A kérdés ilyenkor nem az, hogy „ő beteg volt-e”, hanem az, hogy mi miért maradtunk benne? Miért ismétlődik a minta? És hogyan lehet ebből kilépni?

Ha kapcsolati problémákkal küzdesz, ismétlődő mintákba kerülsz, vagy bizonytalan vagy abban, hogy mi zajlik benned vagy a másikban, a megfelelő út nem az interneten fellelhető, sokszor ellentmondásos anyagok böngészése – és különösen nem az öndiagnózis vagy mások „felcímkézése”.

Személyiségzavart megérteni, az okokat feltárni, a kapcsolati működésedet átlátni szakmai folyamatot igényel.

Pszichoterápiás ellátóhelyeken erre lehetőség van – strukturált, képzett és tapasztalt szakemberekkel.

A diagnózis nem közvélekedés kérdése. A tisztánlátás viszont elérhető – ha jó helyen keressük.