Az elhallgattatás technikája

Ez a világ már rég nem a párbeszédről és az érvekről szól, hanem előre megírt narratívák és karaktergyilkosságok terepe lett. A régi idők vérvádja, amelyben ártatlan embereket hamis vádakkal tettek tönkre, ma is él és virul. Az igazság nem számít, ha egy ügyes narratíva képes teljes életeket romba dönteni.

A történelem során mindig is léteztek koncepciós perek és mesterségesen felfújt botrányok, amelyeknek egyetlen célja a politikai vagy társadalmi kirekesztés volt. A múlt század egyik legismertebb esete, a tiszaeszlári per, azt bizonyította, hogy ha egy történet kellően sokkoló és érzelmekre ható, akkor az emberek hajlamosak figyelmen kívül hagyni a tényeket. Ma ugyanez zajlik a digitális térben: a manipuláció eszközei kifinomultabbak lettek, de az elv változatlan maradt.

A cancel culture egy újfajta fegyverré vált, amely bárkit képes elhallgattatni, aki kilóg a sorból. Nem az igazság a fontos, hanem az, hogy egy jól irányított botrány milyen hatást érhet el. Egyetlen kontextusából kiragadott mondat elég ahhoz, hogy valakit erkölcsi vagy jogi bűnösnek állítsanak be. Amint egy ügyet sikerül kellően nagy port kavaró narratívává formálni, a megbélyegzett személynek esélye sincs megvédeni magát.

A közösségi média ennek az egyik legfőbb eszköze. Egy gondosan megfogalmazott cím, egy félrevezető videó vagy néhány uszító komment elegendő ahhoz, hogy a tömeg ítéletet hozzon. Az érzelmi reakciók felülírják az objektív vizsgálatot, és az igazság helyett a legegyszerűbb megoldás győz: aki ellen a hangulatot sikerül felfokozni, az elveszett.

A társadalmi igazságosságra hivatkozó mozgalmak sem mentesek ettől a jelenségtől. A 2017-es események egyik kevésbé ismert, de sokatmondó epizódja volt, amikor egy BDSM tematikájú platform a közösségi nyomás hatására eltávolította az összes, faji szerepjátékot (raceplay) ábrázoló tartalmat. Nem történt érdemi vita vagy árnyalt diskurzus arról, hogy ez a szubkultúra önkéntes és konszenzuson alapuló tevékenységeket foglal magába. Ehelyett egyetlen vonalat erőltettek: a tiltás az egyetlen megoldás. Ez az eset is jól mutatja, hogy a társadalmi mozgalmak milyen könnyen válnak az eltörlés kultúrájának eszközeivé.

Amíg a társadalom ennyire hiszékeny és érzelmileg manipulálható, addig ez a jelenség továbbra is működni fog. Az igazság nem szempont többé, ha egy jól felépített narratíva elegendő ahhoz, hogy valakit tönkretegyen. Az eltörlés kultúrája nem az igazságért harcol, hanem a kontrollért – és a legnagyobb veszélye az, hogy bármikor bárkiből áldozat válhat. Mint ahogy ebben a közösségben is számos más példát lehetne még említeni.