Blog - Muzyka (3/3)

magázódás ősi szokás
"A régi világban, a középkorban a magyar nyelven beszélők mindig tegezték egymást, a magázás nem volt szokásban. A tiszteletadás bizonyos szavak használatával jutott kifejezésre: kegyelmed, nagyságod, maga. Idővel a második személyű igealakokat fokozatosan felváltották a harmadik személyűek... Dr. MOLNÁR CSIKÓS László Ha valakit hajdan meg akartak tisztelni, akkor a személyes névmás helyett (vagy vele együtt) a kegyelmed, nagyságod második személyű szóalakot használták, azzal, hogy az...

Randevúra készülök
Randevú előtt készülök. Amíg dolgoztam, munka után hazamentem, lezuhanyoztam és felvettem a legszebb, napszakhoz illő ruhámat. Elkészítettem a frizurámat. Feltettem az illatomat. Megtiszteltem azt, akivel randevúztam ezzel az előkészülettel. Úgy egyeztettem időpontot, hogy az előkészület beleférjen. Bár első találkozás nem a vetkőzésről, hanem az ismerkedésről szól. Törekszünk arra, hogy kívül és belül tisztán érkezzünk. Kívül úgy, hogy megmosakodva, belül meg felkészülve. Belenézek...

Erőteljesek a vágyak
Látszik, ahogy feltör a szexualitás, ahogy ég a vágy! Mindezt megfogalmazni, láthatóvá tenni, szavakkal lerajzolni nem is olyan könnyű. Örülünk, ha megtaláljuk a betűket és nincs elírás. Ki figyel oda ilyenkor a helyesírásra? Amit majdnem mindenki vét, az igék írása. A legegyszerűbb a magyar nyelvtanban: 1. ha az igekötő az ige előtt áll, egybeírjuk. pl. elküldöm. ( el az igekötő, küldöm az ige. Előtte van, tehát egybeírjuk.) 2. igekötő az ige után áll, külön írjuk ( küldjétek...

vers? nem vers!
Szép a láb? De több kell! Az ész! Az Idő s a szarkaláb összevész. Jönnek újak, fiatalok, lelkesek, s a vágy eluralja testüket. Nem értik, nem érthetik, mit üzen a bölcs! Akinek tekintete eltűnik szarkalábak rengetegibe.