Címadásból kegyelemkettes, a lényeg a sorok közt van

(Reakció erre: Lovaglásból egyes, kullogásból kettes)

https://youtu.be/31orH-DcXnQ?si=eFusKQEwpVERnyi9

Érintés. Utasít. Engedelmeskedő végtagok.

Tekintet. Kérdez, a másiké pedig mozdulat nélkül bólint.

Szívdobbanás. Várakozástól szapora, magabiztosságtól higgadt.

Libabőr, borzongás, borzongatás, a puszta közelség elég.

És tekintet ismét, amit állni kell, felszegett állal, vadul verő szívvel, borzongva.

Na de ne szaladjunk ennyire előre az aurainterakcióval, csak a fogalmat akartam érzékeltetni, a beteljesülés még odébb van.

A szinte szokásos esti telefonbeszélgetések kibontották az ösztönös reakciót, ami hónapokkal ezelőtt villant fel először, mint radaron egy jel, kiemelve a tömegből egymást, elsőre tudatosabb szempontok alapján, mint stílus, jelenlét, excentrikusság.

Ez mind megelőlegezi azt a minőséget, ami elengedhetetlen az aurainterakcióhoz, mint elvont fogalomhoz, az erre való fogékonysághoz, ez ugyanis nem mindenkié, erre antenna kell, és ha meg is van az antenna, akkor se garantált, hogy minden esetben, minden partnerrel működni fog.

Interaktálgatni és filozofálgatni rendkívül élvezetes, a verbalitás azonban keretek közé szorít, az írott szöveg még annál is jobban. Ennél jobban most nem is megyek bele, erőltetett és mesterkélt lenne, az aurainterakció pedig minden, csak nem az.