Múlik az idő!

Érdekes világ a pixi.

Túl töltött érzelmeinket osztjuk meg idegenekkel.
(nem mondhatjuk el senkinek, elmondjuk hát mindenkinek)

Elmeséljük a boldogságainkat, és veszteségeinket!
Van, aki dicsekszik, és van aki szerényen hallgat, és csak hozzászólásokban rajzolódik ki az érzelmi háttere.

Heves viharok zajlanak. hatalmas szerelmek, durva szakítások...amit senkinek nem mondhatunk el...csak mindenkinek!

Jó ez így!

Van aki tanul belőle, van akit felháborít!
Olvasom ezeket a nyílt vallomásokat.
Jókat derülök a kitalált történeteken, hiszen azok is árulkodnak írójának lelki világáról.


Át tudom érezni a boldogságot, és veszteség fájdalmát is..., de!
Mindezt, már kívülről szemlélem.

Átestem hatalmas érzelmi hullámveréseken.

Valóban gyógyít az idő!

Távolról tudom már szemlélni, és értékelni azokat az érzéseket!

Tudom mik azok, de a lelkemből hiányzik már a hevesség.
A hullámok elcsitultak.

Nem keresem többé az új lehetőségeket ezekhez az érzelmi fellobbanásokra.

Csendben üldögélek az ablak előtti kis asztalomnál, (amin a gépem is van)
A szemüvegemet az orromra igazítom, és elolvasom... ma éppen mi történt, és kivel.

Kedveskéim! A néni figyel!
Nem tud veletek olyasmi történni, amit az én korosztályom meg ne szenvedett volna.

Felismerjük az okozat összefüggéseit, hiszem velem (velünk) már megtörténtek!

Engem meggyógyított az idő! Közben elrepült!

De, még nincs vége semminek!

A néni,...figyel :)