Elröppent gondolatok

Tegnap megint bakancsba ugrottam ( úgy, totál dominánsan).
Nem mintha mozgáshiányba szenvednék, de hívott az erdő!

Kis négylábúm kullogott utánam, (hol előttem szaladgált), és jöttek a szép gondolatok.
Mindig túra közben jönnek a legszebb, legtalálóbb gondolatok, de nincs hová jegyezzem, hogy később megírjam.

Fejben szépen kidolgoztam, még ki is javítgattam.

Közben bámultam a zöld színeket, vibráló fényeket. Csapkodtam magamat, hiszen szúnyog dögivel (mielőtt bárki rosszra gondolna).

Minden virágról eszembe jutott valami. Minden ágacska tetszett. Elvarázsoltak a gombák...és közben filozofáltam az életről.

Így,...pár évtized után minden más.
Amit hajdan tragikusnak véltem, ma már csak mosolyt csal ki belőlem.
Ami vidám volt régen, az ma már kétséges.
Régen lobogtam...ma szemlélődök....

Olvasgatok fiatalabb társaimtól, és bizony néha kicsit elröhögöm magamat... Arra gondolok, hogy élj még... pár évtizedet, és röhögni fogsz (vagy bosszankodni) saját magadon.

Én is ezt teszem.

Ja, és hazaérve leülnék a gép elé. Bámulom a képernyőt, és csupán ennyit tudok kipréselni magamból, mert azok a gondolatok az erdőn maradtak. :)

Sebaj, majd máskor hazahozom őket. :)