Történet az önismeretről.

BDSM Blogok » Blog - Morfeusz » Történet az önismeretről.
2018. 05. 12. 15:05 | Megjelent: 1073x
Jó ideje forgatom magamban..
Írjam, vagy ne írjam.

Látom, sokak mesélnek önismeretről (gondolom, komoly sokk érhette őket)
Mindenki mással előfordult már, hogy rémülten nézte a tükröt, "hogy te jó ég, ki vagyok én?"

Van, aki kudarcként aposztrofálja az elementális haragot.
Nem hinném. A kudarc első megjelenési formája az önvád. A "hogy nem vettem észre" ?

De nem is erről akartam írni!

Ha már önismeret....
Szerintem, soha senki nem leli fel saját, teljes önmagát.

A kibicek sanda mosolyával mondom ezt nektek.

Történt velem jó régen, hogy komoly emlékezet vesztéseim voltak.
Néha órák estek ki.
Nagyon zavart, és az volt a rémületem legnagyobbika, hogy egyszer teszek valamit, amit megbánni sem tudok majd, mert nem emlékszem rá.

Mondanom sem kell, hogy villámgyorsan kerültem a dilidoki elé.
Meg voltam győződve, hogy egy Belfegor lakik bennem, és zárt osztály lesz a vége. :D

De nem lett az !
A dilidoki minden két hétben berendelt, dumáltunk, az élet minden területéről.
Voltam pszihológusnál is. Kitöltettek velem ezernyi tesztet. Rohadtul utáltam, de csináltam, mert tudni akartam, hogy nem vagyok-e skizofrén.

A beszélgetéseket nagyon élveztem. Jólesett néha a dokit megvezetnem. Játszottam vele, mint macska az egérrel.
Közben recept recept hátán. Hol ilyen, hol olyan butítót írt. Hogy beszedem-é azt bizony vérvizsgálattal ellenőrizte, tehát itt nem rendelnekedhettem.

3 évig folyt ez a játék.
3 kibaszott év kellett ahhoz, hogy elfogadjam...disszociatív vagyok.
Stigmának éreztem. Tagadtam, lázadtam. Bőgtem, újra az orvost okoltam minden nyűgömért.
Mire felismertem, hogy a doki nem tett mást, minhogy megmutatta, ...nem vagyok egyedül ebben a testben.

Mit ne mondjak, súlyos évek kellettek, míg felfedeztem önmagam.
Óóó senki ne gondolja, hogy mindenkivel találkoztam idebent.

Nem én mondom most ezt, hanem a doki. Szerencsés vagyok!
Azért lettem ilyen, mert túl sok trauma ért! Összeroppanás helyett teremtettem magamnak egy alternatív személyiséget, és valóságot!
Sajnos, túl sok trauma ért! Ebből lekövetkeztetve túl sok valaki született.

Voltak olyan pofán vágások, hogy komolyan gondoltam, hogy "most teszek pontot mindennek a végére". Majd elfelejtettem, hogy mint majdnem minden ember, bipoláris is vagyok :)

Ez azt jelenti, hogy lát orvos minden félévben egyszer.
Történt olyan, hogy már hetek óta szabadultam volna magamtól. Annyira fájt a lelkem, hogy kitépni akartam...megszüntetni a fájdalmat....

Doli lát, és hazaküld.
Persze ezen is túl estem, lenyugodtam, átértékeltem, lehiggadtam.

A következő félévben kérdi az orvos! " jól van?" (ezt mindig megkérdi, és mindig azt mondom, hogy köszönöm jól"

Szépen ült velem szemben, és mosolyog. Azt mondta, hogy látta, hogy látta mivel küzdök. Látta, hogy az önpusztítás gondolata feszít.

Kicsit felháborodtam, hogy akkor hogyan mert hazaengedni, hiszen ilyen esetekben megfigyelik a beteget.

Azt mondta..nem féltett.
Megkérd4eztem, hogy miért?
Azt mondta akkor, hogy ön nincs egyedül, osztoznia kell ezen a testen sokakkal. És elég egy, aki nem akar meghalni!

Megértettem, hogy nem is olyan rossz disszociatívnak lenni!
Valaki idebenn hülye, a másik meggyőzi. :D

Van egy! Egy olyan aki leíratta ezt most velem! (mert merem)
Soha ne mond , hogy ismered önmagad!

Én köszönöm, jól vagyunk :) Szép a világ!

Hozzászólások (8)


Morfeusz Törölt felhasználó
#288814 | 2018. 05. 13. 19:46
Lehet rosszul fogalmaztam, ha önteltségre hajaz.

Nekifutok újra, azért nem volt vetélytársam, vagyis nem éreztem annak, mert akivel kapcsolatban voltam addig éreztem őt, amíg élt a kapcsolat addig nem fért be más, és azt is éreztem amikor kapcsolat haldoklott, vége lett, az miattam-miattunk volt, nem egy kívülálló miatt. Igaz nincs nagy tapasztalatom, összesen 4 komolyabb volt beleértve az exszet és a páromat.

A figyelmeztetés sosem árt, de csak had fájjon a foguk, tudok egy jó fogorvost. :)
#288796 | 2018. 05. 13. 18:18
a kis öntelt :)
De figyelmeztetésül... aki nagyon magasan van, annak sokan fáj a foguk a helyére. :)

De ez már egy önálló blog lenne. :)

Mármint, hogy a szakításhoz hányan kellenek, ja, és a pártaláláshoz is.
Mivel sokan vagyok :D sok történetem lenne. Aztán cafatokra tépnének akik nem értik...mert egyedül vannak :D
Morfeusz Törölt felhasználó
#288763 | 2018. 05. 12. 23:38
Épp ezt ecsetelem a kutya példájával, ott tudom saccolni a behatásokra adott választ és azt is, mások tudják-e, mégpedig előre.
Utólag mindenki, mindent tud, ebben az esetben nem lehet különbséget tenni ismeretek között.
A példával élve, akkor ismerem magam ha előre megtudom mondani a leendő vetélytárs sorsát, vagy nem ismerem magam ha erre képtelen vagyok.

Soha nem volt vetélytársam, ha lenne sem rá haragudnék, mert tudom ő azért van, mert én nem vagyok. Bár jobban belegondolva kb. pont ezért nem volt vetélytárs, és nem is lesz.
#288753 | 2018. 05. 12. 22:23
A behatásokra adott válaszok mutatják meg, hogy mire vagy képes...vagy nem. :)
A reakciókat soha nem tudjuk előre. :)
pl.
Voltam már megycsalva (párszor)
Előfordult, hogy a vetélytárs lett a legjobb barátom. Más esetben kishíján kinyírtam, és volt, hogy az exet akartam kinyírni.

No kérem akkor most ki is vagyok?L Mind a 3.
Morfeusz Törölt felhasználó
#288745 | 2018. 05. 12. 20:28
Lemaradt a lényeg, a kutyát messze jól ismerem a többiekhez viszonyítva.:)
Morfeusz Törölt felhasználó
#288744 | 2018. 05. 12. 20:26
Meg kell mondjam, nem lettem okosabb. Ugyanis szembe találtam magam egy fogas kérdéssel, nem tudom mihez viszonyítani saját magam, vajon jól ismerem magam, egy kicsit ismerem magam, vagy gőzöm sincs magamról? Eszembe jutott egyik kutyaiskolás óra amely arról szólt mennyire ismeri a gazda a kutyáját, erre voltak különböző tesztfeladatok, olyan, hogy előre meg kellett mondani, bizonyos helyzetekben mit fog reagálni a derék négylábú, vagy kitalálni mi történt az ebbel, elkülönített helyen stb.....

Szóval itt megáll a tudomány megáll az ész.... :D
#288737 | 2018. 05. 12. 17:51
Na ja :)
Van a munkatársaim közt egy jógis állandó önfelismerésben leledző munkatársam. Aranyos, amikor meg akar győzni az önvizsgálat fontosságáról. Neki is őszintén megmondtam, hogy köszi, de piszok jól ismerjük egymást idebenn :D. Azt hiszi hülyülök. (mert, amúgy tök normális vagyok)
Törölt felhasználó
#288732 | 2018. 05. 12. 16:35
En meg nem gondolkoztam azon mennyire ismerem onmagam, most ugyis vezetek, majd most fogok.

Ugy nagyjabol tudom mit akarok, valoszinu en csak magam vagyok, ezert aztan csak magammal kell foglalkoznom, de ez eddig nem zavart, szoval jol vagyok.:)