2018. 03. 12. 18:08 | Megjelent: 1050x
Mint azt már sokszor írtam.... szinte minden levélre válaszolok.
Akkor is, ha a hangnem bicskanyitogató!
Kaptam nemrégiben egy "domtól" levelet (idéző jel nem a megkérdőjelezés, hanem a hiszem, ha látom szimbóluma)
Valami ilyesmi volt benne... nem teszek idézőjelet, mert nem tudom szó szerint összeszedni!
Megtanít az alázatra engem. Hajoljak le, hogy csíkosre verje a fenekemet, utána térdeljek elé, hogy jól szájba basszon. Aztán köszönjem meg!
Kicsit csóváltam a fejemet...elsőre nem értettem, majd szép lassan kúszott felefelé az adrenalin szintem.
Olyankor érzek ilyet, ha egy szub túllépi a türelmem határát, és fegyelmezni kéne...már.
Aztán legyintettem.
Bizonyára azért megy felfelé a pumpám, mert még nem téptem le a tökeit ...
Nem panasz eme kis szösszenet. Hiszen a virtualitás nem az, amit túl komolyan vesz az ember lánya.
Bizonyára csak azért vettem zokon kicsit, mert még senki nem verte csíkosra a seggem, nem baszott szájba...(esetleg te,...anyád) :), és nem is köszönök meg ilyen otrombaságot.
Türelmem végtelen. :)
Hozzászólások (11)