Meditáció
BDSM Blogok »
Blog - Morfeusz »
Meditáció
- Van nyilvános albuma
- Van nyilvános őt ábrázoló képe
- Van blogja
Sokszor futok bele valami ilyesmibe... " Ne zavarj, meditálok"
Ahha! Aztán az mi?
Hát meditáció!
Megint aham.
De magyarázd el mi az?
Azt mondja, hogy kiüríti a fejét, pihen, meg hosszan mondja, hogy az mennyire jó, és hogy próbáljam meg.
Hogy kell?
Hát lazítsak.... értem.
Aztán azt hogy kell?
Ülj törökülésbe, és ürítsd ki az agyad.
Biztos úgy van...gondolom. De ,...elröhögöm magam.
Eléképzemel, ahogy a nagy fenekem alá húzom a jó vaskos kis lábaimat. Valamerre biztosan elgurulok. Ha mástól nem, hát a röhögéstől.
Mivel, ez a törökülés még gondolatban sem megy, hát újra megkérdezem...hogy csináljam?
" nem gondolj semmire"
Fel lett adva a lecke úgy istenmáriásan, mert ez az a dolog, ami nekem soha nem ment.
Még hogy ürítsem ki a fejemet... beledöglenék de azonnal.
Nekem kell a világ, kell benne minden ember, hogy ki kicsoda, és ki miért az, ami éppen. Kell, hogy mitől tör ki a vulkán, és mitől lesz vörös az ég alja, ha jön a szél. És kell...
Kell hogy értsem, hogy miért, és kiért, és hogyan, és mikor....
Még álmomban is pörög az agyam,...dolgozik.
Ha nincs munkája, kiürülök, és pokoli fáradt vagyok.
Kellenek azok a gondolatok!
Ha már nincsenek,....halott vagyok!
Ahha! Aztán az mi?
Hát meditáció!
Megint aham.
De magyarázd el mi az?
Azt mondja, hogy kiüríti a fejét, pihen, meg hosszan mondja, hogy az mennyire jó, és hogy próbáljam meg.
Hogy kell?
Hát lazítsak.... értem.
Aztán azt hogy kell?
Ülj törökülésbe, és ürítsd ki az agyad.
Biztos úgy van...gondolom. De ,...elröhögöm magam.
Eléképzemel, ahogy a nagy fenekem alá húzom a jó vaskos kis lábaimat. Valamerre biztosan elgurulok. Ha mástól nem, hát a röhögéstől.
Mivel, ez a törökülés még gondolatban sem megy, hát újra megkérdezem...hogy csináljam?
" nem gondolj semmire"
Fel lett adva a lecke úgy istenmáriásan, mert ez az a dolog, ami nekem soha nem ment.
Még hogy ürítsem ki a fejemet... beledöglenék de azonnal.
Nekem kell a világ, kell benne minden ember, hogy ki kicsoda, és ki miért az, ami éppen. Kell, hogy mitől tör ki a vulkán, és mitől lesz vörös az ég alja, ha jön a szél. És kell...
Kell hogy értsem, hogy miért, és kiért, és hogyan, és mikor....
Még álmomban is pörög az agyam,...dolgozik.
Ha nincs munkája, kiürülök, és pokoli fáradt vagyok.
Kellenek azok a gondolatok!
Ha már nincsenek,....halott vagyok!
Hozzászólások (14)
Hiába írják egyes fórumokon, hogy "pofonegyszerű" meg könnyen "elsajátítható" ez nem egészen igaz.
Mint minden ennek elfogadása is hozzáállás kérdése.
öregapám mondta: A mi időnkbe is volt meditáció, úgy hívták, hogy semmittevés. :P
Szerintem ez nem meditáció, hanem alap emberi beállítottság kérdése.
Mindkét esetre pro s kontra számos példád lehet találni.
Nekem is általában mindig tele az agyam, szinte sosincs üresjárat, szeretem meg s átgondolni a dolgaim. Meditáció nélkül is abszolút működőképesen élem az élem, de mellette szeretem a meditálás adta plusz élményt is.
Szeretem a csoportos gyakorlatok energiáit s az otthoni meditációt is.
Nekünk az iskolában a voltak külön meditácós gyakorlatok s bizony voltak a sétálós meditációk is.
Valamint ismerőseim körében tapasztatakról beszélek.
Sport, meditációk... de ez csak könnyíti, elviselhetővé teszi a káoszt maguk körül.
Akiket nem ismerek, azokról nyilván nem mondhatok semmit.
Valamint ismerőseim körében tapasztatakról beszélek.
Sport, meditációk... de ez csak könnyíti, elviselhetővé teszi a káoszt maguk körül.
Akiket nem ismerek, azokról nyilván nem mondhatok semmit.
elfogadom, h sokan tudnak és szeretnek meditálni. én nem tudok, de azt érzem, h nincs is szükségem rá. engem más dolgok pihentetnek :)
Az, hogy nincs rendbe az élete a meditáló embereknek az érdekes állítás... Szerintem mindenkinek más adja meg az egyensúlyt az életben. Kinek a meditáció, kinek a sport.. stb
ha képes lennék üresre takaritani az agyam, az lenne számomra a halál.
volt valaki, aki igencsak savallotta, h állandóan gondolkodok. és azt mondta, h minek ... nem értette meg, hogy élvezem a gondolkodást, soha nem fáraszt és nekem ez az életem egyik értelme :)
Pont azért, hogy lásd a vörös eget érezd a szelet és a többi szépséget... néha kell, hogy üresbe tedd magad.
Hosszú folyamat megtanulni, nem is tudja elsajátítani mindenki.
Az, hogy én meggyógyultam a rákból abban a meditácionak nagy szerepe volt.
a környezetemben azt látom, hogy akik rendszeresen meditálnak, nincs rendben az életük.
Ebbe a "belső csendbe" menekülnek.
Ezt bátran kimondom!
A meditáció után jobban voltak, ez tény.
De nagyon hamar újra kezdődik a probléma.
Az én agyam állandóan tele van. Szinte soha nem vagyok üresjáratban. Ha mégis, akkoraz a mélypont.
Bevallom, leledztem nagyon mélyen, és pont azért tudtam kimászni magam alól, mert a gondolataim nem hagyták, hogy ott maradjak.
És, ez találta meg azt az embert aki kivezetett a gödörből.
viszont zenékkel képes vagyok "más-állapotba" hozni az agyam. nem tudom megmagyarázni, hogy ez mi, vagy mit érzek közben, de akkor is vannak gondolataim, viszont a külvilág érzékelése veszik el, illetve szorul háttérbe teljesen. nekem ez az állapot pihentető, amikor kizárólag csak a saját gondolataim léteznek számomra
ilyenkor nem szoktam irányitani a gondolkodásom folyamatát, hagyom, hogy olyan gondolatok, érzések jöjjenek, amik akarnak
Igaz nem volt mindig így s gyakorlással, vezetett gyakorlatokkal viszont megtanultam ezt a csendet elérni s szeretni is.
Ma már elképzelni nem tudom egy zűrös hét után, hogy kimaradjon.
Most ismét csoportos meditációkra járok -mint iskola időszak alatt is- ami nagyon kellemes élmény.