Dillema

Örök dilemmám van!
Ha új jelentkező, vagy közeledő van, egy darabig rágom magam.

"mellette, ellene"

Ha nem vagyok biztos a dolgomban, személyessé teszem. Találkozó, beszélgetés, ismerlkedés.
Így sem tudok dönteni azonnal, hiszen nálam nem működik az első látásra...
beszélgetés neten...

De állandóan? Éjjel nappal?

Kapok egy jóreggelt. Jó, de ezen kívül, vagy 20-an rám írnak. (nem BDSM ügyben)
Most 20x pötyögjem be a "jóreggelt" választ?
Nem szoktam!
Mindenki tudja, hogy ha írok, akkor is látom.

Napi teendőimhez mind a két kezemre szükségem van. Többnyire a fejemre is.

Reggel baromi fejfájásokkal ébredek. Míg a kávémat meg nem iszom, addig se írni, sem beszélni nem tudok. Tehát a "jóreggelt" eleve vakvágányra futott. Aztán ebidő, majd a takarítás, főzés, és a hobbym. Kétkezes meló. Közben a cikázó gondolatok.
A család... a szomszédok. Üzletbe menni. ismerősökkel találkozni, hivatalok... .
Sok mindent kihagytam, és a fentebb leírt dolgok nem feltétlen ebben a sorrendben történnek.

Újra kutyával ki. Esetleg erdőn vagyok, vagy lenn a Duna-parton.

Szóval, soha nem unatkozom.
Nem ülök egész nap a gép előtt, és a telefonomon sem az üzeneteimet ellenőrzöm.
Mi van a fejemben? Sok minden... nagyon fontos dolgok....vagy éppen semmi, de ugyebár, az agynak is kell (ene) néha pihennie.

Szóval.... az új ismerettség még nincs feldolgozva. Nem tudom, hogy akarom-e, vagy egyáltalán tovább kéne lépni, vagy el sem kezdeni.

Erre jön az üzenet... sajnálja, hogy nem érek rá. nem foglalkozom vele.
Másnap... semmi, aztán újra....
Még nekem legyen bűntudatom?

Akivel eddig ismerkedtem, mindenkinek volt valami koncepciója! meg is tettek mindent, hogy valamerre lehessen haladni!

De alázatosan várni a figyelmemre, és szemrehányást tenni....
Nem egy szerencsés konstelláció!