Ismerkedni

Fene nehéz.....
Kapok megkereséseket. Reményteli, érezni a "hátha" gondolatot.
Nézem a lapot. Számomra az isten hátamögött él. Akkora a távolság, hogy ha a fene, fenét eszik, sem jöhet össze közelebbi ismerkedés.
Tud utazni! Kérdezem.
-Van kocsid?
-Nincs.
- Mivel akarsz jönni?-Vonattal.
-egy nap az út.
-Nembaj, ott alszom, ha kell az árok-parton.

Most akkor hogyan tovább? Hiszen talán bejönne, de hogy is legyen? Hagyjam az árok-parton aludni, vagy nálam aludjon egy vadidegen ember a földön? Egy ágyam van. (Kanapém sincs)

-Elalszom a földön is, ha előtte jól elversz.

Sajnos döbbenet írásjel nincs.

Mintha az ismerkedés szó teljesen mást jelentene.

Még akkor is necces a dolog, ha van kocsi.
Ráérek, nem érek? néha az utolsó pillanatban derül ki.
Olyan világot élünk, mikor az embernek dolgozni kell, és nem akkor, amikor akar! Ráérni sem akkor érek rá amikor akarok.

Néha a szomszéd városban levővel nem tudok találkozni, mert annyira eltérő az életritmusunk, hogy szinte lehetetlen.

Az ország túlsó felében élő ember, bármennyire bejön (ne)elérhetetlen!
Még akkor is, ha hirtelen felindulásból azt hisszük, hogy megoldható!