A hiba az én készülékemben van!

Vajh,... miből gondolják egyesek, hogy ha már BDSM akkor az egyenlő a gátlástalansággal?
Már a beszélgetések is néha annyira szürreálisak, hogy erősen gondolkodni kell, hogy ezt valóban én beszélem(?)...egy idegennel?

Már jönnek a feltételek, a belehelyezések, a ki, mit, és hová....na meg a hogyan.
Nem is tudom...biztosan én beszélgetek ilyen arcpirítóan?) Nem, az nem én vagyok. Az ujjaim, a kíváncsiságom. (ezerszer megbántam már)
Még mindig...felteszem a kérdéseimet. A válaszokat elemzem, értékelem, és szűröm.

Vajon valóban ez kell nekem?

Hááát, így nem!


Idő kell!

A "hogy vagy, hogy vagyok ? Hogy aludtál, mit álmodtál, milyen napod volt"

Csak utána jöhet az "ejj rossz fiú voltál, ejnye-bejnye " És, még akkor sem a "kinyalom az izédet, vagy had csókoljam a seggedet"

Vagy valamit rosszul tudok? Esetleg megzakkantam? Elrohant mellettem az idő?

Lehet! Mi több, biztos!

Tehát a hiba bennem van.
Hibásan gondolkodom!
Elvben nekem van kevesebb időm....a türelmes mégis én vagyok!
De!
Nincs türelmem a türelmetlen emberekre!