Amikor hazaérsz egy durva nap után...

Hazaérsz. Kemény volt a nap, mint kanos csődör lőcse a tüzelő ménes mellett, ráadásul a popsid egész nap ótvarmód bizsergett a kényeztetésért.
Beöntesz, egy egész Gangesszel, és rendbe rakod magad. Útközben felvetted a postán a literes öklözőgélt, amit már egy hete vártál. A maradék melegítős és extrém géleket összekevered egy brutál kombóvá, hisz úgyis vár rád a bontatlan tégely. Éhes hátsód felszívja magába a leghosszabb dildód és valahol a tested mélyén megszólal a hang: MÉG!
Járatod magadban, mint ütvefúrót a vasbetonban, majd beleőrülsz, de a hang kiált: MÉÉÉÉÉÉÉÉG!
Locsolod lucskod a kádban szerteszét, de még nem elég. Bekened a legvastagabb lőcsöd, könyörtelenül felnyomod és bár nem vagy mazó, de ahogy a picsád tágul, akaratlanul ismételgeted: A kín, öröm, a fájdalom öröm!
És tolod magadba, tolod, tolod és tolod!
Nem bírod, kéjlukadból a farok kilövell, kádad jól megölel.
Lihegsz, fáradsz, de tudod ez csak a kezdet, mire végzel, lábad remeg, és pixie-n megírod e történetet.